Az élet néha kegyetlen. Olyan emberekkel kényszerít össze, akikkel a hátam közepe sem kívánja. Nem ítélek el senkit, de mennyivel inkább ki tudna teljesedni az ember, ha nem lenne lelkileg ennyire árva.
Minden magány közül a társas magány a legfájdalmasabb, amikor az ember körül van véve egy csomó idegenszívűvel, szívtelennel vagy kőszívűvel.
Hajnali nóta (Kalotaszeg)
Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám sem anyám
A jóisten mégis gondot visel rám
Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam
Megtanultam hogy kell tűrni szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni
Árva vagyok még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincsen édesanyám
Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg ki az eget borítja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Talán azért vagy ott, hogy szeretetet vigyél a kőszívek sivatagába... Ki tudja?
Lehetséges, hogy azért. Bár nem lesz egyszerű dolgom, mert én is csak belül érzek dolgokat.
Az is lehet, hogy kőszívű leszek én is :)
köszi, megtiszteltetés
Megjegyzés küldése