Találkozó

Semlegesen nyugtáztam magamnak ezen a reggelen, hogy megértem a 10 éves érettségi találkozóm napját is. Meglepő, hogy ilyen gyorsan itt van, de mégis, ha visszagondolok az elmúlt tíz évre, rengeteg élményt fel tudok idézni. Van köztük kellemes és kevésbé kellemes...
Talán az osztályfőnöki órán beszámolót kell tartanom a leköszönő évtízedről, de nem tudom mit mondhatnék. Esetleg azt, hogy nem nősültem meg, nincsenek gyerekeim, nincs semmim, nincs helyem, csak a fejem, hogy a falba verjem... Aminek látszata van az összes tevékenységem közül az a hajam, mert azt elég aktívan hullattam az utóbbi időben. Ja és picit megemberesedtem(értsd híztam). Hogy a felfogasom hatvanszor megváltozott és egy kis bölcsességre is szert tettem az persze nem látszik.
Találkozok egy olyan közösséggel, aminek soha nem voltam igazán részese. Az épület persze szép és nagy a múltja, Márton Áron püspökünk nevét viseli.
De csomó negatív élmény, csomó antipatikus ember, idióták, sznobok és én is a hülye fejemmel... Persze voltak "szerelmek" és egyéb kellemes élmények is, de sokkal kevesebb.
Akkoriban úgy tudtam, hogy a lúzerek csoportjába tartozom és talán ez meg is felelt a valóságnak, de nem is szerettem volna a menő csávokkal bandázni, szóval ez volt az egyetlen megoldás a magány kivédésre.

Kiváncsi vagyok, tíz év alatt merre alakultak a dolgok. Csak ezért megyek el. A változás törvényszerű, senki sem maradhat ki belőle. A kérdés az, hogy merre változtak az emberek. A világról tudom merre tart. Amúgy eléggé bizonyos, hogy mivel én óriásit változtam, a világ is megváltozott a szememben, emberestől együtt :)