Nemzeti ünnep

Ne késsetek harangok
siessetek csatába,
Isten tornyából szálljatok
a szegény föld sarába.
Segíts harang dörögni,
nyelved így megmarad,
most majd ágyú dörgi el
imádságodat.

Templom lett az égbolt,
csaták tere benne
a szabadság oltárához
ágyúk térdepelnek.


Nem lesz üres a tornyod
ne félj harang, ne félj.
Szívünk ott fenn dobban
egy még szebb tornyodért.
Szabadság lesz a tornyod
ne félj harang, ne félj.
Add hát kölcsön nyelved
Dörgéssel beszélj.

Úgy élünk tovább,
ha most mind meghalunk,
a szabadság istenéhez
ágyúkkal imádkozunk.

Álmodtam az éjjel, puszta lett a világ.
Százezernyi sírhantra nem került virág.
Álmodtam, hogy hős anyák fiúkat siratták,
s tiltva volt az ünnep is, mikor győzött
a szabadság.

Győzni fogunk ha itt már
seregben ágyú áll.
Az obsitos harang is egyszer
Tornyába visszaszáll.
Elfeledjük majd lassan
a harcot, vérözönt,
a béke minden ágyút
haranggá visszaönt.