Szorongás

Úgy érzem néha, hogy nem vállalok elég fontos szerepet az emberiség megmentésében. Ha szétnézek, elég nagy szellemi sötétséget látok és nem tudom, hogyan változtathatnék ezen. Jó, tudom: az ember magán kellene kezdje a megújulást. Sajnos ezt a feladatot sem lehet egyénileg megoldani. Ahhoz, hogy az ember egyre inkább megismerje önmagát, minél több sötét részt tudjon megvilágítani lénye belsejében, szükség van a másokkal való kölcsönhatásra is. A másik ember, a másik ego képes az emberből olyan dolgokat is kihozni, amiről addig nem tudott.
A kölcsönhatás miatt szükség van a közösségre, az ember nem menekülhet remeteségbe az idők végezetéig, hiszen úgy sokkal nehezebben fedezi fel magát.
A helyzet az, hogy én elég nehezen illeszkedek be közösségekbe. A parancsot nem igazán tudom elviselni, főleg olyan emberektől, akik nem hitelesek vagy nem tudok felnézni rájuk. Általában hiteltelen emberek parancsolnak, tehát nekem ne parancsolgassanak. A másik oldala a dolognak az, hogy én sem szeretek parancsolni és nem is vagyok nagy szónok.
Ezek után csak olyan közösségben tudom jól érezni magam, amely egyenrangú tagokból tevődik össze, ahol senki sem akar vezér lenni és senki sem akar birka lenni, mégis egyet tudnak érteni egy közös cél érdekében.
Van ilyen közösség?