2009. augusztus 21., péntek

Felmérgelődtem

Nem értem mi folyik ebben a tetves világban, mi történt velünk magyarokkal? Miért van az, hogy minden szerencsétlen ország lábat törölhet bennünk? Szlovákiában nem látják szívesen Sólyom Lászlót.... És persze ő egy olyan nyálas emberke, mindent szépen tűr és nem mond semmi sértőt, soha. A románok is szívatják, a szlovákok is. De ő mit is szólhatna, hisz csak a szája maradt Magyarországnak.. A románoknak és a szlovákoknak viszont van hadseregük. Nem voltak hülyék leszerelni, hisz tudták, hogy meg kell védeni a lopott földet.
Robert Fico miniszterelnök hálás lehetne Magyarországnak, hisz szlovákia Magyarország húsából született. És a bocskoros oláhok is örülhetnének Erdélynek, amit megkaptak csak úgy, ajándékba.

És hogy Magyarországon mindenkit védenek, csak épp a normális, nemzeti érzelmű magyart nem? HIHETETLEN.
S a hülye, idióta, tévé által agymosott emberek mindenkit megválasztanak, aki szépeket igér.

Kéne egy nagy meteorit, ami rendet csinál ezen a bolygón. Vesszenek a nyálas, sehonnai bitangemberek és vesszenek a tolvaj bitorlók is. ÉS VESSZEK ÉN IS, HOGY NE LÁSSAM MILYEN IGAZSÁGTALAN EZ AZ ÉLET.

Csak növények maradjanak és állatok. Lélegezzen fel a Föld végre, mint a kutya, ha megszabadul a tetvektől és bolháktól.


Nem maradt sok lehetőségünk, csak Isten segíthet rajtunk.

"Ez a föld, amelyért élni s halni tanít a sors minket,
Melyért el kellett viselni sok szenvedéseket,
Amelyért ifjú arcok korán ráncot öltöttek,
Hogy sírba pihennek érte sok százezerek.

Hogy ne élnénk az elnyomottak között tovább,
Óh Isten engedd, legyen nekünk is hazánk.
Egy SZABAD, MAGYAR hazánk. "

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hmmm... Én itt maradok! Akkor is, ha meteorit vág át a földön. Újjá élesztem nemzetem, mert ez rajtam is múlik. Mert egy fecske igenis csinál nyarat. Mert az, ami késik, az csak nem jön időben. De úton van.
Bízva bízzál és reménykedj.
Szent István királyunk Szűz Mária oltalmára ajánlotta fel országunk, nemzetünk, sorsunk 1009 éve. Szűzanya eddig is kitartott mellettünk, a továbbiakban sem lesz másként. Ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk?

Intuitív írta...

Én is itt maradok, amíg élek. És ha egyedül maradok, akkor is hazámnak tartom ezt a helyet.

Sok minden nem logikus számomra a múltunkból, de talán egyszer megvilágosodik minden és látni fogom mi miért történt.

Néha elszomorodom, de azért reménykedek ;)

Névtelen írta...

Szomorkodni ér. Reménykedni kötelező! :-)

Pusz!