Stresszes vagyok, nagyon. Hiába szeretnék laza lenni és nyugodt, nem jön össze. A munkahelyem kikészít, mert túl komolyan veszem a dolgokat. Én mindig tartom magam az általam megszabott határidőkhöz. Akkor van baj, ha más szabja nekem a határidőket, hisz én akkor is pontos szeretnék lenni. Sajnos ez nem megy és felemésztem magam, mintha én lennék a hibás azért, hogy valaki rövid határidőt vállalt be.
Csak kínlódás minden napom és nincs erőm semmi másra a céges ügyeken kívül. Néha örülnék ha elküldenének a cégtől.
Miért nem megyek el én, miért kell küldeni engem? Azért, mert tévesen azt hiszem, hogy nincs élet a cégen kívül. Szívesen lazítanék most fél évet, a megspórolt pénzemből eléldegelnék...
Úgy érzem, hogy haszontalan vagyok. A céges munkám nem segíti az emberiséget a felemelkedésben... Utálom, hogy virtuális dolgokat állítunk elő aminek az égvilágon semmi értelme. S ebből élünk... Olyanok vagyunk, mint a szerencsétlen bankárok, akik szintén nem alkotnak semmit, csak virtuális pénzt teremtenek és beszedik a kamatját.
Adjon az Isten szebb jövőt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hmm... Azt hiszem tudom milyen érzés ez. De meg kell lépni a megléphetőt. Egészen jó tud lenni, ha felhagy az ember a múltjával. Pihen, feltöltődik. Főleg, ha még meg is teheti. Én nem gondolkodnék a helyedben. :-)
Hajrá!
Ui: Ha a változás szelei fújnak, a bátrak vitorlát húznak fel!
Te bátor lány vagy :)
Megjegyzés küldése