A lényeg nékül minden üresnek tűnik. Szürke hétköznapok monoton egymásutánja az élet. A helyzet azért nagyon szomorú, mert az ember tudja, hogy létezik lényeg. Ott van a falon túl. A falat pedig mi magunk emeltük és ebben nagyon szívesen segített nekünk a világ. Ha viszont a fal lebontásán munkálkodunk, akkor egyedül vagyunk. Nincs aki segítsen, hisz a falon belül csak mi vagyunk, senki más. Nem hallatszik ki a segélykiáltás.
Járkálunk a világban, de mindig magunkkal visszük a falainkat is. Egymással érintkezni szinte lehetetlen, csak a falaink beszélnek egymáshoz.
Tudjuk, hogy nincsen rendben ez, a falak mögött elszáradunk, nem lehet életünk, ezért kétségbeesetten kaparászunk, de a fal nagyon kemény.
Ha elég elszántan kaparjuk: vékonyodik, és minél vékonyabb, annál inkább egyek vagyunk a lényeggel és megtelik tartalommal minden üres percünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
www.mokushozen.hu
(legközelebb Bukarest)
(ne vegyetek karácsonyfát!)
köszi, már próbáltam ezt-azt, de nem segített és már belefáradtam
Hiába bontottam le a falam, mert másoké még mindig áll. Így már ugyan az én falamon kijutottam, de továbbra is falak vesznek körül!
Nézőpont kérdése. Az is lehet, hogy te veszed körül a falakat :).
Amúgy hogyan sikerült kiszabadulni? Segíts nekem is ebben ;)
Én úgy szabadultam ki, hogy túl néztem magamon, önzetlenül közeledtem másokhoz, és tudomásul vettem, hogy a problémáim felnagyítása, az önsajnálat, a folyamatos siránkozás nem segít. Belegondoltam, hogy az én felnagyított problémám, milyen pitiánernek tűnik, ha egy olyan ember szemszögéből nézzük, akinek az élete egy kegyetlen kínzás, egy "isteni tréfa". Azonban bármennyire próbálok önzetlen, nyitott lenni, nem jutok előre, mert az emberek nem értenek, félnek attól, aki érdekek nélkül segítőkész, közvetlen!
S bár azt hiszem, hogy én lebontottam a falat, de az is lehet, hogy felhúztam egy másikat!
A problémáimat én is fel szoktam nagyítani, de keményen. Rájöttem erre, de nem mindig tudom időben megfékezni magam. És síránkozok is néha, bár tudom, hogy nem segít.
Az emberek tényleg félnek, ha valaki önzetlenül közeledik feléjük, talán azért mert nincsenek szokva az önzetlenséghez. Azt hiszik majd valamit kérni fognak cserében..
Ettől eltekintve szerintem jó ez az irány, valakinek el kell kezdeni.
Megjegyzés küldése