2008. május 6., kedd

Örökké vagy soha

Fiatalabb koromban néha akaratlanul belegondoltam, milyen is lehet elmúlni, megszűnni örökre. Ilyenkor mindig úrrá lett rajtam a szorongás, a félelem.
Máskor az örök élet reményével vigasztaltam magam, de az is félelmetes volt, amikor mélyebben belegondoltam. Arra gondoltam, hogy akármilyen jó is lesz, egyszer megunom. Ez az érzés is fájdalmas volt. Furcsa volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy melyik rosszabb: örökké lenni vagy többé soha nem lenni.
Ma már nem tudom elképzelni, milyen az örök halál. Nem tudom miért. Az örök élet gondolata is nagyon távol áll már tőlem. Csak egy megoldásom maradt, belefeledkezni az életbe és egyszerűen csak lenni. Itt és most. Mi mást tehetnék, hisz csak ez a pillanat létezik?

2 megjegyzés:

Edit írta...

Én biztosan az örök életet választanám, bármi legyen is az ára. Nem leszek, elmúlok, nem tudni hová tűnök. Az élet olyan, mintha bekötött szemmel kellenne egy szakadék felé tartanom. Mindenki azt mondja, hogy ott nincs szakadék, de én nem tudom mi az igaz. Lehet hogy a következő lépésnél lezuhanok, de az is lehet, hogy a végtelenbe sétálok.
Persze értelmetlen az örök élet lehetőségéről beszélni, mivel lehetetlen. Így mégis az marad nekünk, amit írtál: most kell élni. Persze hihetetlen bátorság kell az élethez, ami sokszor nincs. Kívánom neked, hogy te bátor légy!

Intuitiv írta...

Néha az ember megpróbál menekülni a múltba, az önfeledt gyerekkorba, vagy a boldog jövőbe, esetleg mennyországba. A jelenben élni valóban bátorság kell :). Köszi a jókívánságot ;)