Nyitott kapu

A kapunkat általában zárva tartjuk, ami nem túl jó dolog közösségépítés szempontjából. Általában egyedül vagyok itthon és a gép előtt dolgozok (a fiam szerint nem igazi munkát). Ilyenkor nem hiányzik, hogy emberek jöjjenek be és mondjuk meeting alatt bekiabáljanak az ajtón, hogy seprűt veszünk-e... Ez a dolog, gyakrabban előfordul, mint ahogy az ember számítana rá, ugyanis van egy cigány ember, akinek jó megérzései vannak és két faluval odébbról is megérzi, hogy nyitva van nálunk  a kapu.

És akkor zajlik a párbeszédünk...

- Honn vannak-e?

- Ja...

- Seprűt vesznek-e? 

- Nem...

- De ingyen adom... 

- Nem kell, van 3.

- Akkor adjon valamit, mert az asszon' kórházba került s az unokák izé...

- Nem hiszek magának, de itt van 50 lej, menjen...

Már kétszer leráztam ilyen módon és ezzel is arra motiválom, hogy még gyakran visszajöjjön... Egyszerűen nincs időm a meséket hallgatni és vitatkozni, meg alkudozni és aggresszív barom sem tudok lenni, mert valahol mélyen keresztény vagyok és megsajnálom... Persze ő ezzel visszaél, mert cigány... 

Aztán következőbe egy kassal jött be, hogy ingyen nekem adja, mert a kétszer is adtam valami pénzt... Mondom nem kell... De olcsóbban adja, csak 100 lejért... Mivaaan? Ez előbb nem azt mondta, hogy ingyen... Hát magának kihagyok 100 lejt. Elborul az agyam. Nem tudom mi a helyes hozzáállás ilyen esetben, eltarthatnám őt és a kedves családját, de miért pont őt és miért pont én? Ha a cigerattáról lenne kedves leszokni, akkor lehet több maradna az unokáknak. Ja, de ezt meg se érti szegény,  a cigi az egy alapszükséglet. 

A másik opció, hogy az alkholista unokatestóm jön be a nyitott kapun és csak úgy megy el, ha összeveszünk. Ez mondjuk mindig sikerül, de azelőtt felbassza az idegeimet. Mert a  hálószobába is bedabbog bakancsban, a fehér szőnyegre és ha ideges leszek, akkor megkérdezi, hogy melyik a fontosabb, a szőnyeg vagy a rokonság? Ha a családom is otthon van és kezdi csesztetni őket, akkor ismét megy fel a cukrom. Ha engem csesztet azt nagyon jól viselem, akármilyen hibát vág a fejemhez elismerem, jóváhagyom, de a családomat nem szeretném kitenni ennek. 

Más nem nagyon jön hozzánk bejelentkezés nélkül, mindenki jól elfoglalja magát otthon.

Kicsit olyan ez, mint az a menyegző, amiről Jézus szól egy példabeszédben, ahol a meghívottak nem jöttek el, ezért az utcáról szednek össze embereket és őket hívják be.  És én is, mint a ház ura beléjük kötök, hogy miért nem öltöznek fel rendesen, ha menyegzőre jönnek.