A cégnél ma volt egy stresszkezelés tréning, de azóta még szarabbul vagyok, mert minden stresszkezelési javaslatról már régen tudtam. Annyira ki vagyok kelve magamból, hogy lassan a család sem tud elviselni. A fiaim süketek, csak akkor hallanak, ha ordibálok, de attól megfájdul a szívem. Amikor csinálják a hülyeséget, akkor borul el az agyam és nincs türelmem nekik magyarázkodni. Sajnálom őket.
A tetőtér beépítése miatt néha kerülget az infarktus, mert az olcsó mesterek szar munkát végeznek, pedig nincsenek nagy elvárásaim. Az, hogy az ajtó vízmértékbe meg függőbe legyen, az nem egy kurva nagy elvárás, de ez sem zavarna, ha nem kellene az utolsó 5 centin nekifeküdni, hogy valahogy becsukódjon. Persze nem kérdezték meg, hogy ez így megfelel-e nekem, tudok-e élni vele és apósom sem szólt, hogy mit szólsz te vejem, maradhat-e így... Be is dolgozták gipszkartonnal szépen, hogy ha esetleg bele akarnék kötni, akkor kétszer is meggondoljam. Persze este, amikor megnéztem, akkor éreztem, hogy elpattannak az agyi vérereim, de úgy látszik, hogy ez kizárólag csak engem zavar... Ha megkérdeztek volna, akkor a szakképzetlen fejemmel is tudtam volna tanácsot adni nekik, elmeséltem volna, hol és hogyan ékeljék ki a kurva ajtót és hogy tegyenek egy lécet a tokozat közepére (disztáncier), ami tartja a távolságot a szélek között, mert az kurvára nem fasza, ha a közepén 8 miliméterrel szélesebb a tokozat. Nyilván az sem jó, ha 50 centi távolságon fél centivel tér el a függőlegestől a tok... Persze persze, mert szarok a falak... dehát ki az isten alakította ki a falakat? Hát ők... Jobb 300 lejes napszámot adni valakinek, aki igényes magával szemben, mint 150-et a "jólvanazúgy" mestereknek. Mindegy... arra jöttem rá, hogy kár mérgelődni, fontosabb, hogy egészséges legyek... Az ajtót majd bezárjuk (ha be lehet) és majd megszokja a feszültséget... Vagy ha nagyon zavar, visszabontom és beállítom.
Kicsit fáj, hogy kurva sok pénzt költök az építkezésre (ellentmondás) Pedig van pénzem, nem kell hitelt felvennem, de mégis úgy sajnálom, mintha skót lennék. Gondolkodtam, hogy mi lehet ennek az oka és arra jutottam, hogy valami szűkülködő ősömtől örököltem ezt, de az is eszembe jutott, hogy valójában nem a pénzt sajnálom, hanem az életemet, amit lassan feláldozok a pénzért. A kurva munkahely annyira lefáraszt, hogy délután már beszélgetni sincs kedvem, senkire és semmire nincs energiám és az egészségemnek sem jó a stressz, meg az székben rohadás.
A gyerekekkel is foglalkoznom kellene. A nagyobbik fiamra több időm jutott, ezért ő több területen is nagyon ügyes, hat évesen már tudja a szórzótáblát és fejben összad kétjegyű számokat. A zongorán ismeri a dúr, moll, szeptim akkordokat, le is tudja fogni bármelyiket és elég gyakran be tudja azonosítani, hogy milyen hangot ütöttem le a zongorán, tehát mintha abszolút hallása is lenne. A zongorát én tanítgatom neki, ez a hangszer alkalmas arra, hogy elméletet magyarázzak neki és arra is, hogy kis dallamokat tanuljon rajta. Hivatalosan hegedűt tanul és a tanár szerint kivételesen jól megy neki. Arra jöttem rá, hogy a gyerekekből nagyon sok mindent ki lehetne hozni, ha a módszereket az egyéniségükhöz igazítjuk.A zenét csak azért szeretném megalapozni, hogy ha később zenélni akarnak, akkor legyen mire támaszkodjanak. Azt szeretném, ha azért zenélnének, hogy örömüket leljék benne.
Beíratkoztam egy online vallási kurzusra, ahol a kereszténységről, meg a bibliáról, meg az Isten kereséséről van szó. A kurzust nem egy történelmi egyház indította, hanem egy felekezetektől független gyülekezet. Néha teszek fel keresztkérdéseket, de azért tanulok is valamit. Nem tudom, hogy ettől közelebb kerülök-e Istenhez, de ez a fő célom. Isten nélkül nem sok értelmét látom ennek az egésznek.
Mindenki kérdezi, hogy akarok-e oltakozni, de én azt mondogatom, hogy nem, köszi. Ha az egy hónapos COVID szenvedésem nem ér annyit, mint egy oltás, akkor dögöljek meg... leszarom.
Jó volna, ha másokkal is tudnénk törődni magamon és a családomon kívül, ha tudnék segítséget nyújtani, fizikailag, szellemileg vagy anyagilag. Az élet rövid és vajon mit viszek magammal, ha elpatkolok?
2 megjegyzés:
Tökéletesen megértelek és igazat adok neked ami az ajtószerelést illeti, mindegy milyen a fal, az ajtót jól kell betenni, mert másképp mi értelme van?
Ami a napszámos munka morálját illeti, azt is meg tudom érteni, hogy leszarja. Nem is lehetett akitől helyes morált tanuljon, talán még ajtó szerelést sem volt kitől tanuljon.
Az ajtószerelés egy mindenkori vita az asztalosok, ácsok és kőművesek közt, hogy kinek a feladata? Mert örökké veszekednek emiatt egymás közt. Ha asztalos szereli be, neki a csukódás a szempont. Ha ács szereli be neki ott se fáj, se csukódás, se falhoz simulás nem érdekli, nála a három centi luft az nem tét. A kőműves meg azt nézi, hogy a falhoz simuljon, mert mit szól a kliens, ha nem simul a falhoz?
Nehéz a szempontok közt igazságot tenni. Mert a kliens is fifikás, ha jól csukódik az ajtó, akkor jön, hogy de mi az az eltérés a fal és tok függőleges vonala közt? Legtöbbször pár milliméter is elég volt a botrányhoz. Sokszor megkaptam, hogy miféle asztalos vagyok, hogy nem tudtam rendesen a falhoz simítani.
Az idők folyamán kitaláltam egy olyan megoldást, hogy a vizuális is, noha cselesen de meglegyen, és a csukódás is jó legyen. De ehhez talán könyvet kéne írnom, mert majdhogynem minden esetben egyedi a megoldás.
Mára már okafogyott lett számomra a dolog, mert ajtókat nem csinálok többé, nem is szerelek, elfáradtam, fizikailag nem bírom már. Átadni nem tudtam senkinek a tudást, nem is érdekel senkit, már én sem emésztem magam érte. Minden úgy jó, ahogy van!
Talán beszédes az, hogy tíz éve nem engedek semmiféle szerelőt a csarnokomba, házamba. Én alakítok mindenféle változtatást, legyen az áram, víz, fűtés, bármi. Amit nem tudok, utána járok. Addig cseszem, amíg megoldom.
Ez a folyamat amit te is írsz a munkásokról, ez általános minden téren.
Ha megfigyeled, a mindenkori technológiák teljesen le vannak butítva, tök marha is összerak bármit, ha elolvassa az utasításokat. Az igazi szakemberek megundorodván kihátrálnak ezekből a megoldásokból, kihalnak.
Én is viszem a sírba nemcsak a tudást, hanem mindent. Senkinek nem kell, ingyen se, se úgy se, hogy hozzá műhely is jár.
Máskor szereld be te az ajtót, meglásd jobban jársz.
Engem főként az zavart, hogy nem kérdeztek meg, nem vázolták fel a problémákat és a kompromisszumos lehetőséget. Ha megkérdeztek volna, akkor azt válaztottam volna, hogy csukódjon az ajtó, még akkor is ha nem simul a falhoz, mert ez utóbbi nem lett volna feltűnő azon a helyen. Jó, persze az nekik szégyen lett volna, hogy nem simul a falhoz, mert a falat ők alakították ki hanyagul.
Amúgy gondolkodtam rajta, hogy én kéne csináljam, de mivel alkalmazott vagyok, nem tudok elég rugalmas lenni ehhez. Délután, meg hétvégén elég kevés lenne az idő és túl sokáig tartana a felfordulás.
Arra már rájöttem, hogy ha utánanézek, akkor bizonyos aspektusokban tíz perc alatt előzöm őket a szakmájukban, mert olyan dolgokat tudok meg a netről, amiről ők nem is hallottak...
Megjegyzés küldése