Nyaralás

Mindig csodálkoztam azokon az embereken, akik képesek egy egész hetet eltölteni a tengerparton vagy egyéb üdülő helyeken. Én két nap után halálra unom magam. Úgy érzem magam, mint egy kövér disznó, aki egész nap dagonyázik a mocsárban, majd kijön zabálni és másnap újra kezdi. Nem azt mondom, hogy én mindig csak dolgozni akarok, de ez számomra nem is pihenés, nem is szórakozás. Két éve voltam a fekete tenger partján, ott is halálra untam magam. Nincs ez másképp most sem, Hajdúszoboszlón. Ráadásul a mandulám is begyulladt ismét, ahogy két éve a tengeren is megtörtént. Mintha nem lenne ínyemre való az ilyen nyaralás... Persze magamban keresem a hibát. Miért kell nekem mindig valami más, mint ami van... Elgondolkodtam, mi is csinálnék szívesebben:

• népzene, néptánc 
• zongoráznék, ha lenne zongora a közelemben
• kertészkednék
• talicskáznám a betont egy havernak kalákában
• egy hétre felköltöznék az erdő közé és azt enném, amit ott találok
• önkéntes munkát vállalnék
• házat építenék
• beállnék inasnak 
• beszélgetnék olyan emberekkel, akikkel van közös témám
• stb.

De ne legyek ennyire pesszimista, nézzem a dolgok pozitív oldalát. Pl. hogy több román dumát hallok Hajdúszoboszlón, mint otthon, Székelyföldön. Fejleszthetem a román nyelvtudásomat, miközben hallgatom ahogy az öreg oláh bácsi az erdélyi magyarokat szidja. 

Láthatok jó nőket a standon... persze csak a periférikus látásomat használhatom, mivel nős ember vagyok. 

Nézhetem a VB-t, nem kell tehenet fejnem, világmegváltó ötleteken törhetem a fejem, olvashatok, aludhatok, kicsit félretehetem a hétköznapi gondjaimat(csak néha hívnak fel munkahelyemről)