Tegyük fel, hogy van egy esemény vagy eseménytípus, amire mindig rosszul reagálunk, de ez csak utólag tudatosul bennük. Azért csak utólag, mert automatikus, nem mi irányítjuk.
Az élet egy programozó. Észrevétlenül belénk kódolja hogy milyen eseményre milyen választ adjunk. Milyen eseményre gondolok? Csak egy példa:
Esemény: kapsz egy gennyes, szutykos, szar munkát, rövid határidővel.
Erre meghívódik a belédégetett eseménykezelő program, ami több lépésben fut le:
- érezd szarul magad, hisz minden okod megvan rá
- rinyálj, mint egy plázacica
- te egy áldozat vagy, nem tehetsz semmiről
- szidjál valakit és ellenkezzél a feladattal
- undorodjál ettől a munkától
- éjjelenete hánykolódjál az ágyban, legyenek rémálmaid
- betegedítsd meg magad fizikailag is
Nos, tegyük fel, hogy ezt programozta beléd az élet válaszreakcióként. Mit tehetsz, ha felismered, hogy ez így sehova sem vezet?
Ha jó programozó vagy, írhatsz saját kezelőt az eseményhez:
- kiiktatsz magadból minden ellenkezést és elfogadod a feladatot
- tudatosítod, hogy kizárólag te vagy a felelős az életed minőségéért
- fejlődési lehetőséget látsz benne, hisz a nehéz helyzetek erősítik leginkább a jellemet
- alkimistát játszol, aki a sárból is képes aranyat csinálni
- tudatosítod magadban, hogy senkit sem próbálnak meg erején felül
- teszed a dolgod és hiszed, hogy képes vagy rá
- tervezel, keresgélsz, részproblémákat oldasz meg
- a lehető legtöbbet kihozol magadból, így nem lehet bűntudatod
- megoldod a feladatot és következő szintre lépsz. Ha ez mégsem sikerül, erőt és tapasztalatot gyűjtöttél az következő hasonló jellegű feladatra
Ha megvan a saját kezelő, akkor nincs más dolgunk, mint hozzákapcsolni az eseményhez. Bele kell égetni a tudatalattinkba, hogy ha felbukkan egy ehhez hasonló esemény, akkor kigyúljon a nagy piros lámpa a fejünkben. HOPPÁ, kigyúlt a lámpa, ez egy olyan esemény, amihez írtam saját kezelőt. Akkor ezentúl a sajátom fusson le.
Lehet, hogy elsőre nem ég bele elég mélyen a tudatalattinkba és jön egy esemény, amit nem sikerül elkapnunk. Ez esetben a régi, jól kitaposott idegpályák elvezetnek minket az automatikus reakcióhoz.
De ne bánkódjunk! Utólag is tudatosíthatjuk, hogy az ilyen típusú eseményt is a saját kezelőnkkel akarjuk megválaszolni a következő alkalommal.
Ha sikerül egy eseményhez saját kezelőt csatolni, akkor minden, rosszul kezelt eseményünkhöz készíthetünk saját kezelőt. Ha valamelyik kezelő nem tökéletes, javíthatunk rajta. Mi vagyunk a programozók, vagy nem?
4 megjegyzés:
De igen! Épp így működik! :)
Felül kell írni a programot, amit az eddig megélt tapasztalataid kódoltak beléd. Ennyi!...
nem sok köze van hozzászólásomnak a témához, vagy talán mégis? Ez a "nem halunk meg" programod működik legtöbb olyan emberben, aki nem akarja elfogadni -mint az én esetemben- hogy a dolgaink előre rendezettek egy isteni forgatókönyv szerint, hanem hisszük azt, hogy az isteni nagyvonalúságból eredendően ronthatunk vagy javíthatunk életünkön.
Van egy hatalmas embertábor, aki azt mondja, állandóan ismételve, hogy minek? Ezek az "úgyis meghalunk" program szerint élnek.
Amikor mi az életért való harcot válasszuk, teljes hadat üzenünk a zombizmusnak. Utálni fognak. Kiutálnak. És tulajdonképpen ez a "nem akarsz megdögleni" miatt lesz nehéz az életed, nem a munka, a szakmai hiányok vagy eszközök (perifériák)hiánya miatt lesz nehéz.
Az érdekes az, hogy a "nem halunk meg" program mindig tökéletesíti önmagát, kár, hogy nem használják többen...
@Katalin:
rajta vagyok :)
@Muzsi Attila:
igen, érzékeltem, hogy vannak olyanok, aki furcsán néznek, hogy nem akarok megdögleni, sőt, lelkesedek néhány dolgokért. De az ilyen emberek többnyire maguknak ártanak ezzel a hozzáállással. Akkor van baj, ha félig-meddig egyetértenek és hozzánk társulnak :). Akkor fékeznek ahogy tudnak.
Erre való a pszichológus. :)
Megjegyzés küldése