Állampolgárság

A héten letettem az esküt és teljes értékű magyar állampolgárrá váltam. Ha a Magyar Királyságban született dédapám tudomására jutott a hír, akkor biztosan örül, ott fent, de akkor örülne ennél is jobban (és én is), ha úgy adták volna vissza, ahogyan valamikor elvették.

Hogy miért kellett nekem az állampolgárság? Nem tudom pontosan. Nem azért, hogy végre magyarnak érezhessem magam, hisz eddig is annak éreztem. Eddig is kiesett a könnyem, ha a magyar himnuszt énekeltem. Eddig is szerettem a magyar nyelvet, hisz az első szavaimat is ezen a nyelven gügyögtem ki. Gyerekkorom óta büszke vagyok a magyar történelem dicső mozzanataira és azóta érzem a közös magyar fájdalmat a történelmi veszteségeink miatt.
Akkor mégis miért kell nekem ez a papír? Kitelepedni nem akarok (kis)Magyarországra, mert nem én fogom otthagyni őseim földjét, idegeneknek. Nem tartok igényt anyagi támogatására sem, mert az én fajtám csak ott eszik, ahol dolgozott.
Mit akarok hát? Talán megviccelni az idetelepedett román rendőrt, amikor leigazoltat? Felmutatnám neki a magyar személyit és egy szót sem értenék a román dumájából? Talán megérdemelné, hisz rest volt megtanulni az őslakosok nyelvét....

Csak az őseimnek akartam elégtételt szerezni.


Mielőtt az eskü szövegét elmondtam volna, a fejemben egy hang kérdésekkel kezdett ostromolni: Akkor is vállalod, ha ebből hátrányod származhat? Akkor is ha a román titkosszolgálat még inkább rád száll? Akkor is ha tudod, hogy egyszer megszűnik a mesterségesen fenntartott, "EU-konform béke" és érvénybe lép a benes dekrétumok román megfelelője? Akkor is ha üldözni fognak és ellehetetlenítik a családod életét?

Ekkor eszembe jutott egy biblia idézet: "Boldogok vagytok, mikor gyűlölnek titeket az emberek és mikor szidalmaznak és üldöznek és mikor kirekesztenek és megrágalmaznak titeket és kivetik neveteket, mint gonoszat, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben. (...) És ne féljetek azoktól, akik megölik a testet és azután semmi egyebet nem tudnak tenni. Vigyázzatok, ne nyugtalankodjatok. Mert türelmetekben fogjátok megnyerni lelketeket. És aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül"

Ezután csak annyit mondtam: IGEN, akkor is.
És a hangok elhallgattak.