Ha nem feszegetjük saját határainkat, akkor soha nem fognak kitágulni.
Hasznos lenne néha teljes erőnkből megnyomni azokat a kemény falakat. Minden téren: az elménk korlátait, fizikai testünk teherbírását, türelmünk határát, érzelmeink burkát, látóhatárunk vonalát, átélt pillanataink hosszát.
Ha elég kitartóak vagyunk, leomlanak a falak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Vagy meglátjuk s észrevesszük végre saját határainkat.
És ha kell megerősítjük a falakat.Ahol elgyengült.
Én Veled értek egyet: nincsenek határok! Nosza, rajta, feszülj neki! Csak ne túl hirtelen! Sokszor az ember nem is hiszi, hogy az egész papírmasé. Ha túl nagy erővel indítasz, nagyot eshetsz! :)
Ok, kicsit visszafogom magam :)
Megjegyzés küldése