Ajándékozás

Egy kicsit különcnek érzem magam, mert az ünnepek alkalmával mindig felfordul a gyomrom az ajándékozástól(főleg a modern formájától). Ilyenkor (állítólag) tele vannak a bevásárlóközpontok, agyontapossák egymást az emberek, talán még hitelt is felvesznek, hogy a kívánt javakat meg tudják szerezni. A kereskedők is nagyon örülnek az ünnepeknek, hisz ilyenkor még több birkát csalogathatnak be üzleteikbe és el is tudják adni nekik a sok kacatot.
Úgy a gyerekek, mint a felnőtt gyerekek tele vannak elvárásokkal. Megszokhatták, hogy minden évben kapnak valami értékeset, szépet, finomat, hasznosat. Aki ajándékot ad, az titokban vár is valamit érte, még akkor is ha nem ismeri be (önmagának sem).
Persze, a tavalyi ajándéknál valamivel többet, jobbat kell adni, hisz az elkényeztetett kölykök már nem érik be egy finom csokival. Hogy is érhetnék be? Minden földi jóval el vannak halmozva és a kisujjukat sem kellett mozdítsák semmiért. Csak ülnek a számítógép előtt, idióta közösségi portálokon ütik agyon az időt és néznek ki hülyén a fejükből, ha csak egy bugyit hozott a mikulás.

Valamikor az ajándékozás az egyén túláradó szeretetét jelképezte. Manapság, az önmagukból kifordult emberek ezzel próbálják bizonyítani, hogy van még bennük érzés. Régen az ajándékozás következmény volt, ma inkább cél.

Lehet, csak én vagyok ennyire sivár lelkileg, de én nem akarok ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal ajándékot cserélni. Ettől eltekinte szívesen elbeszélgetnék velük egy pohár bor mellett viccelődve, mosolyogva, álarcok nélkül. Egy ünnepi, meghitt vacsora a családdal, karacsonyi énekek éneklése... Igen, az ajándék... Egyetértés, béke? Igen, az is ajándék.
Ha az ember mégis valódi ajándékozásra vágyik, akkor ezt megteheti titokban is, ahogy ezt Miklós püspök tette. Véleményem szerint csak akkor ajándék az ajándék, ha olyan személynek adjuk, aki nem tudja viszonozni, aki nem is sejtette, hogy kapni fog bármit is, és azt se tudja, hogy ki volt az ő jótevője. Ja, és a legjobb, ha mi is elfelejtjük ezen jótettünket és nem veregetjük a saját vállunkat egohízlalás céljából.