Pár éve, egy kocsmázás alkalmával vitába keveredtem egy szakképezett filozófussal. A vita tárgya egy kérdés volt, amit én szegeztem neki: honnan tudod, hogy most álmodunk-e vagy sem?
Én azzal érveltem, hogy álmunkban minden nagyon valóságos: a fájdalmat is lehet érezni, fáradtságot is, a díszlet is elég valósághű és az utánunk rohanó szörnyek is nagyon meggyőzőek, hisz menekülünk előlük.
Ő - mivel érvelni nem tudott -fejemhez akarta vágni a sörös korsót, hogy ébredjek fel :).
Tovább nem is vitáztam, mert láttam, hogy részeg szegény, de aztán nekem ugrott és megmarkolta az ingemet. Érdekes látvány, amikor egy 150 cm magas, filozófia könyvön izmosodott ego harcba száll és félelmet nem ismerve védi a várát egy 190 cm magas emberrel szemben.
Mosolyogtam a helyzeten, hisz életemben nem keveredtem verekedésbe. Vicces volt, hogy nem egy bicskás bunkó köt belém először, hanem egy részeg filozófus, aki kifogyott az érvekből.
Aztán végül nem lett verekedés a dologból, de nekem megfordult a fejemben, hogy ez az egész csak egy álom. Sajna azóta sem ébredtem fel belőle :)
Ej, ha rájönnék, hogy álmodok akkor bármit megtehetnék: repülhetnék, falakon átmehetnék, láthatatlanná válhatnék, új világot teremthetnék, stb (előfordult már máskor is álmomban, ha tudatossá vált az álom).
Végezetül ajánlok egy filmet, ami kifejezetten a tudatos álommal foglalkozik: Eredet (igen, te is megnézheted :)).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Lehet ha a fejedhez vagta volna a korsot felebredtel volna... :D egy masik alomszintre... :D
aha, lehet :)
De sajnos túl jók a reflexeim és lefegyvereztem volna mielőtt felemelte volna a korsót. Mindeképp elmaradt az ébredés :P
Vicces lehetett azért a jelenet a kocsmában :))
Hasonló helyzetbe kerültem jó pár éve.Egy akkori házapár ismerősömnél otthon kiderült, hogy a hölgy...na szóval félrelépett. A férj persze megtudta,ezután dühöngő álattá változott. A probléma az volt, hogy akkor még mindkettejüket kedveltem, szerettem.
Épp ott voltam mikor a férj kissé átrendezte a lakást az eset után. A kenyérsütő a negyedik emeletről repülni tanult, majd a mikrohullámú sütőnek az ajtaja kb. 43-as cipőformát vett fel.Majd egy két tárgyat több darabra formált.
Elsősorban a gyerekeket szerettem volna biztosnágba tudni, átmenekítettük én hozzám, nem messze laktam,majd mentünk vissza a lakásba a lány ruháiért, gondolván pár éjszakát nálam kell töltenie...
Egyszercsak jön a férj velünk szemben az utcán, a lány azt mondja, hogy szerinte őt most megöli. Hirtelen nem tudtam mit tenni, a srác elé szaladtam, aki nem kis ember,de én a kis 156 cm. magasságommal,arra gondoltam talán ész érvekkel meg tudom állítani.
Kissé vérben forgó szemeket láttam, majd közölte, hogy álljak el az útjából. Hát ott én is kapaszkodtam a karjába és próbáltam vissza lökdösni, ami persze nem sikerült,csak kissé lassítani tudtam a dolgokat. Az is vicces jelenet lehetett.
Amit elértem annyi volt, hogy tompítottam egy kicsit a helyzeten.
A lánynak meg annyit mondtam, ismerve addig az életüket, hogy én a férje helyében nem a csempébe csaptam volna szét az öklöm.
A történet végét nem írom le.
Akkor ott szerettem volna azt hinni, hogy ez az egész egy álom.
Csak sajnos nagyon is valóságos volt.
@Edit: Ah dehogy, az csak alom, csak azota se tudtal felebredni mert nincs hova... :D
Akkor ezek szerint álomvilágban élek....hmm... néha én is ezt gondolom magamról.
Alom vagy realitas vekony a hatar kozte :)Zseni es bolond vekony a hatar kozte es elett es halal vekony a hatar kozte,haboru es beke vekony a hatar kozte.Alom es valosag ha filozol rajta sohasem lesz vege... :D eistein@freemail.hu
Megjegyzés küldése