Az ember társas lény, én mostanság mégis úgy kerülöm a társaságot, mint ördög a keresztfát. Bármennyire is fáradt vagyok, mindig van erőm kitalálni kifogásokat, amikkel kihúzhatom magam a társaságokból. S bár a kifogásaim átlászóak és fájdalmat is okozok egyeseknek vele, mégsem akarok változni.
Miért csinálom ezt? Kitudja. Az igazi oka számomra rejtély. Persze vannak magyarázataim, de nem meggyőzőek. Néha azzal a kifogással jövök, hogy most nincs erőm viselkedni. Ezt olyankor szoktam bedobni, amikor egy idősebb korosztállyal kellene időt tölteni. Ha túl fiatalokkal kell találkozni, akkor azzal védekezek, hogy nincs közös témánk, nincs miről beszélnünk. Amikor nem túl értelmesekkel kell társalogni akkor az a bajom, hogy nem tudok csak úgy fecsegni a semmiről. Az okosak/okoskodók is fárasztanak. A románok nyelvét nem beszélem valami jól, csak ha eleget ittam és feloldódott az ellenszenv alkoholban.
Azt is fel szoktam hozni kifogásként, hogy kopaszodom, ezért utalom magam és feltételezem, hogy más is utál és ha utál akkor minek társalogjunk...
Elszigetelődtem mindenkitől. Csak víz vesz körül, sehol egy kontinens.
Pedig sok jó tapasztalatom van. Egyszerű emberekkel sokat nevettem már, értelmesekkel jókat filóztam, fiatalok közt megfiatalodtam és új értelmet nyert az életem.
És mégis egyedül akarok lenni. Azaz nem akarok... Valójában társaságra vágyom és szinte ordítok, hogy valaki beszéljem már velem, hogy nézzen a szememben és lásson bennem testvért.
Szeressen, ahogy a 2 hónapos kutyakölykünk teszi, őszintén. Persze ehhez először nekem kellene lépni, én kéne szeressek. Pontosabban engedjem ki a szeretetemet (nyálasan hangzik, de nem az), mert van bennem, csak valamiért nem tud kijönni. Valamiért nem tudok kedveset mondani másoknak, pedig kikivánkozik. Gátol valami és nem tudom hogy mi. Szinte kínos kimondani a szépet.
Kevés ember előtt vagyok önmagam. Nem játszom meg magam, nem törekszem arra, hogy megfeleljek az elvárásaiknak, csak éppen elhallgatom azt, amit NAGYON EL KELLENE MONDJAK.
(erre bejött anyum és hozott nekem narancsot, közben eldugtam a böngésző ablakomat. látta hogy szomorú vagyok, ezért azt mondta, hogy "beszélgess, ne tartsd magadban". biztos csak a véletlen műve volt)
Hejhaj.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
13 megjegyzés:
Tudod hol érsz el!
Várom!
Vannak állapotok amelyek talán nem tűnnek kellemesnek, de néha kell hagyjuk, hogy lezajlódjanak bennünk. Az érzések jönnek és mennek, de nagyon sokat tanulhatunk belőlük...
@kislélek: köszi, élek vele majd
@Petur: én hagyom hogy lezajoljon, csak úgy érzem túl sokáig tart.
lehet, hogy csak magadnak kéne kimondanod, tisztáznod vmit, az hogy másoknak is kimondd, lehet, hogy már nem is olyan fontos
Frissíts! Indítsd újra magad! Meglepődnél milyen kevés elég ahhoz, hogy az ember kizökkenjen, és ne gubózzon be. Lemezkarbantartás, töredezettségmentesítés, újraindítás! Máshogy látod majd a dolgokat, ne vedd túl komolyan az egészet. Ráadásul, ha humorba csomagolod a véleményed megfelelő előadásmóddal, akkor nem kell visszafognod magad, jól szórakozol, ők meg azt hiszik, hogy viccelsz! Nekem bevált! Ha tudnád, hogy milyen durva beszólásokat engedtem már így el mindenféle következmény nélkül.
Olvastam valahol a kreativitásról, a jobb és bal agyfélteke egyensúlyba hozásával kapcsolatban, na de ez most lényegtelen. Szóval szerintem ki kellene próbálnod, amit az a cikk írt! Vicces.
Így szólt:
"A kreativitás fejlesztésének harmadik módszere talán először szokatlannak tűnik - de végül is épp ez a lényege: csinálj valami mást! Tégy valami szokatlant, amit eddig nem tettél meg. Aludj fordítva az ágyadon, menj más útvonalon a munkahelyedre, az ebédet pedig kezd a sütivel. Olvass el egy olyan könyvet, ami azelőtt nem érdekelt. Hallgass ismeretlen zenéket, nézz meg olyan filmeket, amelyek eddig nem álltak az érdeklődésed középpontjában.
A kreativitás katalizátorként hat az életedben bekövetkezendő POZITÍV VÁLTOZÁSOKRA - ráadásul roppant szórakoztató tud lenni. Különlegessé és egyedivé varázsolja az egyéniségedet, miért ne lennél hát mostantól sokkal kreatívabb, mint azelőtt?"
Én is kipróbálom!
Néha igyekeztem valami mást csinálni, csak nem voltam elég kitartó. Ma éjjel már fordítva alszom :)
Köszi tanácsot :)
Lehet, hogy most csak egy kis befelé fordulásra van szükséged. Vannak ilyen időszakok. Add meg a császárnak, ami a császáré... Majd ez is elmúlik, és újra nyitsz mások felé!
nekem ezzel a pozitív gondolkodással az a bajom, hogy legtöbbször az igazság letagadásával és elfojtásával jár.
bocs DEdit, csak én így gondolom...
Hát igen, hajlamosak vagyunk nem elsiklani az igazság fölött. Ma pl elég depis vagyok szinte ok nélkül és úgy érzem, hogy radikális változásra van szükségem. Ehhez viszont vagy kéne egy lottó főnyeremény vagy bizalom VALAKIBEN, ott fent. Az első nehezen jön össze, mert nem lottózom, a másodikért elég sokat küzdöttem eredménytelenül. Az önbizalom is nagyon hiányos...
aha, én ugyanígy vagyok, én is szeretném átadni magam istennek, de nem megy. én úgy érzem, nálam a megértés a kulcs, anélkül nem is fog menni. bízni is csak akkor fogok tudni magamban, ha a döntéseimben tudok bízni, és ahhoz érteni kell a dolgokat. dehát csak fokozatosan megy, és még mindig nem értem a végére.
nekem pl. az a bajom, hogy mindig elfelejtem megvédeni magam, valahogy sose vagyok fontos magamnak, ezt szoktam meg. ettől nem tudok bízni magamban, és emiatt nem szeretek emberek közt lenni. és ilyenkor kell elfogadni a tényt és a fájdalmat, hogy én nem voltam fontos senkinek, és ezt elhittem, hogy nem is vagyok fontos, és emiatt csomó időt elvesztegettem depizéssel, ahelyett, hogy élveztem volna az életet.
En ugy gondolom nincsenek veletlenek es az anyai megerzes az nagyon mukodik, mivel anya vagyok tapasztaltam en is .
hát ha eldugod anyukád elől a böngésző ablakot, az azt jelenti, hogy nem tudsz neki nyitott lenni, mert nem figyel rád eléggé. mondd meg neki, hogy figyeljen rád jobban. meg másoknak is. csak előbb magadnak kell tisztáznod, hogy mire van szükséged, hogy el tudd mondani.
vagy azt kell tisztáznod, hogy kívülről nincs is szükséged semmire, csak belülről, istentől, akkor viszont tök mindegy, hogy a többi ember mit csinál meg mit mond, már nem is fog zavarni, nyitott tudsz maradni.
leginkább sztem azt kellene kimondanod, v. inkább beismerned, hogy ez így neked jó, élvezed a szenvedést, és ezért nem is akarsz ezen változtatni...
Megjegyzés küldése