Az alábbi sorokat dédnagyapám költötte és énekelte. Egyszerű földműves ember volt, és én felnézek rá.
Ott születtem...
Ott születtem a Hargita aljába
Nem tudom, hogy miér' az nékem oly drága
Hogy is ne volna az nékem oly drága,
Fenyvesében bujdosónak,
Szarvas, medve, vaddisznónak,
Az igazi hazája.
A Hargitát nem csak székely szereti,
Idegen is érdekből fel keresi.
Látogatni hozzánk jönnek, szétnéznek,
Haza nem nagyon sietnek,
Inkább hozzánk telepednek,
Ide örökösödnek.
Oh mily kedves a Hargita mosolya,
Mikor a sötét felhő nem borítja,
Gyermekeit magához hívogatja,
Vihar ellen a födelet,
Veszély ellen a védelmet,
Mint jó anya megadja.
Isten veled szegény öreg Hargita.
Már én nem mehetek az oldaladra,
Mert kincseidben idegenek dúskálnak,
S annak kitermelésére,
Szegénység viselésére,
Minket arra használnak.
Fújja a szél a Hargita oldalát,
Gyermekeinek viszi a sóhaját,
Vidd el szellő az idegen országba,
Ismerjék meg a Hargitát,
körülötte azt a hibát,
Hogy a székely mily árva.
Sötét felhő borítja a Hargitát,
Gyermekei azóta oly mostohák,
Ha még egyszer a fényes nap rásütne,
A sötét felhő elmenne,
Síró gyermek visszamenne,
Édesanyja keblére.
(Péter Sándor, 1900-1976)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Kedves Intuitív! "Véletlenül" idetaláltam... de mint tudjuk, nincsenek véletlenek :-) Nagyon köszönöm, hogy ezt a verset olvashattam :-) Édesapám Székelydobón született, imádom Erdélyt, a csodálatos tájakat, a kedves embereket. Mindíg megdobban a szívem, ha láthatok, vagy olvashatok valamit róla. Legyen nagyon szép napod! Szeretettel: Judit
Valóban nincsenek véletlenek, bár én nem véltem, hogy ide fogsz találni :-)
Ha csak neked dobbant meg a szíved egyedül, akkor sem volt hiába ez a bejegyzés. Örülök, hogy megdobbant.
Szép napot neked is.
Nekem is tetszett!
Megjegyzés küldése