Többnyire mindenkivel előfordul, hogy álmában olyan helyzeteket kell megéljen, amiből úgy érzi nincs kiút. Azokról a kilátástalan helyzetekről beszélek, melyek nagyon kétségbe tudják ejteni az álmodót és a végső megoldás csak az ébredés lehet. Az ébredés ez esetben igazi megváltás, hiszen valójában nincs is semmi veszély, kényelmesen fekszünk az ágyunkban, béke van.
Egy részünk viszont nagyon is benne volt az álomban: menekült, izzadt, szinte összeroppant a nyomástól. Minél nagyobb volt benne a rettegés, annál kevésbé látott megoldást a problémájára.
Csak az ébredés segíthetett. Ébredni pedig annyit jelent, hogy szélesebb látókörrel szemlélni a dolgokat. Ilyenkor minden álombeli gond jelentéktelennek látszik, egyáltalán nincs már súly, ami ránk nehezedhet.
Szokás szerint ezt is átvetítem az életre. Mi van akkor, ha az életből is fel lehet ébredeni? Nem volt olyan, hogy nagyon beszűkültünk és beleéltük magunkat egy adott problémába?
Azt hittük, hogy az életünk függ tőle de ha visszatekintünk, akkor csak egy vicces helyzetet látunk. És az benne a vicc, hogy mennyire komolyan vettük akkor.
Szerintem a legfontosabb dolog az életben az éberséggé fokozódott tudatosság. Mindig legyünk jelen és éljük meg a pillanatot, de ne csak résztvevők legyünk, hanem figyelők is. A figyelő egy magas toronyban üljön, ahol nem árthat neki a vad. Neki csak annyi a feladata, hogy figyel és megnyugatja a résztvevőt, hogy nem is annyira vészes a helyzet. Felülről ez sokkal jobban látszik.
Vannak persze helyzetek, amikor a Figyelő nem szól bele és nem nyugtatgat. Ez talán azért van, hogy a részvevő tényleg megtegyen minden tőle telhetőt. Ez is nagyon fontos szempont.
Résztvevőként nagyon jó érzés tudni, hogy van aki Figyel és ha kérjük megnyugtat.
Talán mindannyian figyelők vagyunk és mindig csak egy kis részünket küldjük tapasztalni. Mi nem sérülhetünk meg, de az a kis részünk mégis úgy érzi, hogy életveszélyben van. És ez jó, mert halhatatlanként megtapasztalhatjuk a halandók félelmét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Nem tudunk figyelők lenni, nem tudunk elvonatkoztatni a félelmeinktől, ha valami igazán nagy gond nyomaszt minket, amiből azt érezzük, nincs kiút. Képtelenség. Ez olyan, mint mikor egy elrontott, bonyolult számítást többször átnézzük sem találjuk meg a hibát, de ha egy kívülálló, egy segítség nézi meg, rögtön megtalálja! Mi nem tudunk kilépni magunkból, és a problémák, gondok súllya nélkül szemlélni magunkat.
Nem tudom elmagyarázni az érzést, mert elég logikátlan, de volt úgy, hogy csináltam valami és egyszer csak figyelővé váltam. A kisebbik részem csinálta a dolgát tovább és én valahol kívül voltam és "néztem" őt. Ez spontán jött és lehet, hogy akarattal nem egyszerű előidézni, de számomra biztos, hogy van egy kiterjedtebb részünk is.
Ha azt mondod, nem lehetetlen, akkor dolgozok rajta! Sok minden megoldódna az életben!
Kellemes ünnepeket, és örömökben gazdag boldog új évet kívánok neked, ha addig nem "találkoznánk"!
Én is kellemes ünnepeket kívánok neked és boldog új évet. Küldök egy ölelést, na meg egy puszit a homlokodra. :)
Azt hiszem, nekem ez okozza a legnagyobb fejtörést az életben. Megállni és kicsit csendben, kívülről figyelni mi történik körülöttem... Nehéz ám...De utólag mindig tudok mosolyogni magamon... :-)
Megjegyzés küldése