Csak távolról nézem Őt és vágyok rá teljes lényemmel. Voltam már közel hozzá, fürödhettem illatában, érezhettem frissen főtt melegeségét, eltelhettem érett színével.
Valaki megkóstolta már előttem, de mégsem hiányzik belőle semmi. Annyira érintetlennek tűnik, hogy nincs szívem belenyalni. Pedig kívülről is érzem földön túli édességét és szinte fejest ugranék hűsítő íztengerébe.
Igen, hűsítő hatása van. Kirántott a szürke kábaság fogságából és újra megtanított repülni. Érzem, az élet lüktetését a testemben, pedig még nem is kóstoltam meg Őt. Tudom, hogy szeretné megosztani velem édességét, ettől boldog egy befőtt.
Most csak kívülről nyalogatom őt. Félek megkezdeni. Mi marad belőle a hideg téli estékre, ha már most megkezdem? Ne legyek számító? Örüljek neki amíg van? Ha elteszem Őt a polcra, akkor valaki biztosan megeszi, amíg nem leszek itthon.
Lehet önzőség, de nem akarok lemaradni róla.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
lehetne Mézes bögre
Hmm... Remélem megkóstoltad... :-) És remélem finom házi szilva befőttről beszélünk... Igaz, minden házi kompót nagyon ízletes...
:-)
Még nem kóstoltam, de ízletes lehet :D
Szerintem azóta változott a helyzet...megkóstoltad már és biztos nagyon imádod az ízvilágát...Azóta folyamatosan eszel belőle, de csak nagyon keveset, hogy el ne fogyjon. Az is lehet, hogy minden egyes kanálkánál valami újat fedezel fel az ízében.
Remélem, hogy még jó sokáig kóstolgathatod, és mindig sikerül valami újjal meglepjen....
Megjegyzés küldése