2008. szeptember 30., kedd

Vándor

Már nem emlékszik mikor kezdődött a vándorlása vagy hogy kezdődött-e egyáltalán. Azt azonban mindig érezte, hogy mennie kell valahova, keresnie kell valamit, ami betölti a lelkében tátongó űrt.
Sok zsákutcába betért vándorlása során, sok mindennel próbált töltekezni, de mindig csak éhesebb lett. Ideig-óriáig teljesnek érezte magát a káprázatvilágban szerzett élményektől, de utána még nagyobbat zuhant és alig volt ereje újra felállni. De felállt, mindig újra felállt...
Haladt tovább az úton, mulandó kincseket gyűjtögetett, hogy többnek érezhesse magát. Barátokat és ellenségeket szerzett, szerelmes volt és csalódott is néhányszor. Eszmékért harcolt és meghalt másokért, kizsákmányolt és adakozott. Naponta meghalt és újjászületett, de vándorlása nem ért véget.
...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hogy ez mennyire ismerős... Nagyon jól megfogalmaztad, hogy néha mit érzek én is...
Szép napot!

Intuitív írta...

köszi, te is sok érzést megfogalmaztál helyettem gyönyörűen.