Nyelvünk szerkezete

Mielőtt valaki tévesen azt feltételezné, hogy én a nyelvünk szerkezetéről fogok most írni, gyorsan tisztáznám: én nem vagyok nyelvész és elképzelésem sincs milyen szempontok szerint szokták egy nyelv szerkezetét vizsgálni.
Ebben a részben a szerkezet szóban előforduló „szer” szócskáról szeretnék elmélkedni. Hogy miért? Mert a szertáramban ez a következő szócska és a világért se szeretném szertelenül bemutatni a nagyon is szerteágazó mondandómat, mert egy szervezetten előadott szerzemény inkább rávilágít arra, hogy minden kimondott szó szerves része mondandómnak.
A szer szó szerintem egy belső rendet, szabályt, törvényt jelent. És itt fontos hangsúlyozni, hogy belső, mert a törvény, ami belülről jön, sosem kényszer. Gondoljunk egy szervezetre, amit egy bizonyos szer vezet, amit manapság alapszabályzatnak neveznek. Vagy eszünkbe juthat Pusztaszer település neve is, ahol őseink nemzetgyűlést szerveztek és „szerét ejtették az ország dolgának”. Ha az ember tovább gondolkodik erről a témáról elborul az agya és csak a gyógyszer segít. A gyógyszer helyreállítja a szervezet szerét vagyis rendjét (és most nem mérgező, szintetikus tablettákra gondoltam, amik eltüntetik a tüneteket).
Őseink, amikor egy szertartáson vettek részt, akkor meg szerették volna tartani a belső szert. Ez a törekvés mára szertefoszlott, manapság liturgia van: ezért állunk a szakadék szélén. Sokakat int a szer (szerint) arra, hogy valami nincs rendben és ha ez így megy tovább, akkor valami szerencsétlenség éri a földet. Mások bíznak a szeretet (szer ami etet) erejében, ismét mások színesben látják a vilagot, mert szerelmesek.