Agyszüleményeim

2012-01-20T16:23:00.002+02:00

Ezt megosztom, mert egyet értek vele:
http://szivesseg.net/blog/kialtvany-az-emberhez

Múlt

2012-01-04T10:00:00.004+02:00

A múlt szóban csak egy betűt kell kicserélnünk és máris világossá válik, hogy mit is "gondol" nyelvünk erről a szóról (már beszéltünk róla, hogy a magyar szavak vázát a mássalhangzók adják, a magánhangzók csak árnyalnak a jelentésen).

Múlt - mál-t, ami szétmállott
Mulandóság - mál-andóság, ami idővel szét fog mállani.
Mulat - valamikor a halotti torokban mulattak az emberek, azaz segítettek a halott testének szétmállásában (pl. elégették), így az illető elmúlt. Természetesen boldogan mulattak, hisz kedves ismerősük jobb létre szenderült. Ezért kapcsolódik manapság a mulatás szóhoz a buli, szórakozás.

Néhány málló szó:
Mál, mállik, málna, ami szétmállana ha kicsit összenyomnánk, málé, ami szétfolyik az ujjaink között, de ide kapcsolható a máj szó is, hisz állaga miatt szinte szétmegy a kezünkben. Nem feledkezhetünk meg a malom szóról sem, ami szétmállasztja a gabonát, de jöhet a molnár is, aki besegít ebben a tevékenységben.

Az angol nyelvben is sok szó létezik, melyek hangzásban és jelentésben is kapcsolhatók ehhez a logikához: mill - malom, mall - fakalapács, sulyok, mallet - kalapács, melyek segítségével sikeresen szét lehet mállasztani dolgokat, és további szavak, melyek bomlasztó, romboló jelentéssel bírnak.

A magyar nyelvben a mál gyök egy kis módosulással (m>v) vál (málik - válik, szétválik).

Ami elmúlt (elmállt), nem veszett el, csak átalakult. Olyannyira átalakult, hogy hiába próbáljuk gondolatban újra összerakni és életet lehelni belé. Darabjai itt vannak bennünk és körülöttünk, de a régi forma már halott. Elmúlt, szétmállott.
Ez a pillanat most mállik pontosan, engedem hadd menjen.

BÚÉK

2011-12-31T13:45:00.003+02:00

Sok számos esztendőket vígan megérhess
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítsa
Áldások árja házad elborítsa

Tenéked minden öröm holtig adassék
Amellé semmilyen bú ne barátkozzék
Légyen éltednek virága mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt

Míglen az egek Urát nyilván szemlélhesd
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd
Az Úr a boldog életből részt adjon
A szentek serge közibük fogadjon
(Népdal, Szék, Erdély)

Megjegyzés: a belinkelt feldolgozás kezdő sora "sok születésnapokat" és nem pedig "sok számos esztendőket", de ez nem változtat a népdal lényegén.

Felelősség

2011-12-30T10:20:00.004+02:00

Ha egy elő szervezetet darabokra vágunk, felboncolunk, akkor szinte törvényszerűen el fog pusztulni. A szavak felboncolása viszont más, hisz többségüket élettelen anyagként használjuk. És ha egy szó élettelen, akkor nyugodtan felboncolhatjuk, hisz nem ártunk vele. Sőt, a legtöbb esetben a szó életre kel és kivirágzik.

Ma a felelősség szavunkat fogom felboncolni:
felelősség - ?
felelős - az aki felel valamiért, megfelel valaminek
felel - egy cselekvés, ami által valaki a félhez egy másik felet illeszt, más szavakkal kiegészíti, teljessé teszi. Gondoljuk csak egy iskolai példára: a tanár felteszi a kérdést és várja feleletet. Ebben az esetben a felelet a kérdés kiteljesítője, párja, társa, másik fele. Ideális esetben a kérdés megtalálja a párját felelet formájában és a kör bezárul. A kérdésre adott válasz csak akkor válik feleletté, ha a tanár is elfogadja. Másképp csak mondtunk valamit, hogy leplezzük a tájékozatlanságunkat.
Tehát a kérdés megkéri a felelet kezét és ha a felelet igent mond, akkor azon nyomban felesége lesz és élnek boldogan, amíg meg nem halnak.
Ezek után világos, hogy a felelősség szó gyöke a fél (azaz valaminek a fele).
Az ember akkor vállal valamiért felelősséget, ha tudja, hogy ő okozta azt közvetlenül vagy közvetett módon. Ha jobban belegondolunk, akkor itt is egy megfeleltetésről van szó: az okozatot hozzárendelem egy okhoz, amihez közöm van. Ha azt gondolom, hogy ez az ok teljesen független tőlem és én pusztán az okozat elszenvedője vagyok, akkor nem zárul be a kör. Ez esetben adtam egy választ, ami nem minősül feleletnek. Persze ezzel csak magammal tolok ki, hisz csak a probléma fele van nálam: az okozat. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy félelem.
Tehát, ha nem tudjuk hozzárendelni az okozatot egy általunk létrehozott okhoz, akkor félelemben maradunk, hisz úgy ér minket az okozat, mint derült égből villámcsapás.
Másra hárítani az okot: feleselés az élet törvényeivel. A feleselés érthetőbben kifejezve fölösölés, tehát fölösleges.

Más, mint másolat

2011-11-09T17:39:00.003+02:00

Ha az ember a "más" szó rokon értelmű szavait keresi, első körben az eltérő, különböző szavak jutnak az eszébe, pedig lehet, hogy valami egészen mást akar kifejezni.
Ha jobban belegondolunk, akkor a jelentése nem más, mint egy másolás végterméke, azaz a másolt dolog mása. Eredeti és mása két különböző dolog, de valahol belül mégis ugyanaz. Ha lemásolunk egy könyvet szóról szóra, akkor két könyvet látunk, de mindkettő ugyanazt az üzenetet hordozza. Egy Picasso festményről készített másolat ugyanazt a hatást váltja ki a műkedvelő emberben (vagy az átvert, sznob milliomosban), mint az eredeti.
Egy másolat lehet tökéletlen is, ha a másolás folyamán hibák csúsznak be, de ez nem szűnteti meg az eredeti és mása közötti mély kapcsolatot.
Most képzeletben beléptem egy tükörszobába és szétnéztem. Sok hozzám hasonló fickót látok, vannak nálamnál kövérebbek és soványabbak, magasabbak és alacsonyabak. Már-már tömegiszonyom van, de lassan tudatosul bennem, hogy valójában egyedül vagyok a teremben, mindenki más csak a kivetülésem.
Ilyen alapon az én képem is lehet valaminek a tökéletlen kivetülése. A teremtőmnek nem volt más dolga, mint megalkotni a tükörrengeteg, ami millió másolatot hozott létre saját képéből, a torzító tükrök segítségével pedig elérte, hogy ne lehessen egyértelműen felismerni őt a mások alapján. Így olyan érzése van, mintha sokan lenne, ezért nem unatkozik...

"Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az ,,én" és a ,,más" szét nem választható ) : vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, ,,csodákba" ne keveredj."(W.Sándor).

Egy kis székely humor

2011-10-31T06:44:00.000+02:00

http://www.rastudio.net/lampis/albetsgergely.html

Új adók január 1-től

2011-10-22T13:20:00.002+03:00

Levélben kaptam egy kedves ismerősömtől a jövő évi, új adónemeket :).

Élenjáróknak: hangadó
Gyászolóknak: hamvadó
Figyelmetleneknek: lankadó
Öngyilkosjelölteknek: feladó
Narkolepsziásoknak: szunnyadó
Alváshiányban szenvedőknek: fáradó
Zenészeknek, énektanároknak: Cé a dó
Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó
Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó
Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó
Könyvelőknek, matematikusoknak: számadó
Kissé sem konzervatívoknak: haladó
Extrém stílust követőknek: sikkadó
Divatdiktátoroknak: mérvadó
Mosodai alkalmazottaknak: száradó
Szakmunkásoknak: szakadó
Örömlányoknak: lyukadó
Szégyenlősöknek: sápadó
Fagyizóknak: olvadó
Szomjasoknak: tikkadó
Horgászoknak: hal-adó
Szülő nőknek: életadó
Atomfizikusoknak: hasadó
Visszafogottaknak: mértékadó
Karosszérialakatosoknak: horpadó
Vendéglátósoknak: fogadó, vigadó
Rádiós, tévés szerkesztőknek: híradó
Fogorvosoknak, szájbetegeknek: fog-adó
Agyzsugorban szenvedőknek: sorvadó
Gyomorbántalmazottaknak: pukkadó
Reumás betegeknek: zsibbadó
Pattanásos bőrűeknek: fakadó
Orvosoknak: hála-adó
Hívőknek: hálaadó
Ingatlanközvetítőknek: eladó-kiadó
Sportrendezvényen szurkolóknak: rangadó
Magas katonai beosztásúaknak: rang-adó
Munkahelyteremtőknek, foglalkoztatóknak: munkaadó
Tépőzár-készítőknek: tapadó
Rágógumizóknak: ragadó
Félősöknek: borzadó
Okosoknak: ötletadó
Tipp-mixelőknek: tippadó
Virágárusoknak: hervadó
Felelőknek: válaszadó
Ünnepélyes megnyitóknak: átadó
Tartozóknak: megadó
Kölcsönzőknek: visszaadó
Színházi öltöztetőknek: ráadó
Szerelmeseknek: odaadó
Nemmel válaszolóknak: tagadó
Közösséghez tartozóknak: tag-adó
Későn távozó vendégeknek: maradó
Nagytestű kutyatulajdonosoknak: mar-adó
Udvarias tömegközlekedőknek: helyadó
Napfelkeltét bámulóknak: pirkadó
Kamaszoknak: lázadó
Betegeknek: láz-adó

Önrendelkezés

2011-10-18T11:12:00.004+03:00

Önrendelkezés, autonómia - ezen szavakat egyre többen harsogják mifelénk. Van, aki beprogramozott robotként ismételgeti, mások kampányolnak vele, de olyanok is akadnak, akik méregzöld színűek lesznek, ha meghallják. A nagy kérdés az, hogy kinek mit jelent az önrendelkezés és hogy hányan gondolkodtak el a megvalósulását hátráltató okokról?
Az egyént tekinthetjük úgy, mint egy sejtet, ami alkotó eleme valami nagyobb dolognak. A sejt típusa születésétől fogva adott, ezáltal működése és életének célja már előre meg van határozva. Ezek után mégis mitől lehet autonóm egy sejt? Én úgy gondolom, hogy mivel sejt nélkül nincs szövet, nincs szerv és nincs szervezet, igenis van lehetősége befolyásolni a dolgokat.
Szerintem minden sejtnek három lehetősége van:

öntudatlanul végzi a dolgát, amit rábíznak, végrehajtja a működési szabályzatnak megfelelően
öntudatra ébred és azt csinálja, ami neki jó, megvalósítja önmagát, fittyet hányva a szövetre vagy a szervezetre
öntudatra ébred és a saját falain belül megteremti a saját kis világát, ami tökéletesebben szolgálja a szövetet és közben még ő is jól érzi magát.

Az első lehetőséggel sokan "élnek", mert ez az alapértelmezett. Nekik még nem kell önrendelkezés.
A második lehetőség egy szűkebb rétegnek igen vonzó. Ők a legkárosabbak a szervezetre és nekik köszönhető a szervezet rákos megbetegedése és halála. Látszólag autonómok, de mihelyt elpusztítják a szervezetet ők is elpatkolnak. Tehát ők a rövidlátó sejtek.
A harmadik csoport sejtjei úgy élnek az önrendelkezési jogukkal, hogy közben nem ártanak másoknak. És mivel szép világot teremtenek a falaikon belül és falaik üvegből készültek, képesek felébreszteni az alvó szomszédjaikat is. Ez és csak ez a csoport képes megteremteni a szerv autonómiáját, ha elég sok tudatos szövetből áll.
Lefordítva: egy közösség önrendelkezése akkor valósulhat meg, ha elég sok olyan felébredt tagja van, akik belátják, hogy közösség nélkül életképtelenek. Ez a közösség, az Égi hatalom elvére épít: amit mindenkinek adsz, nekem adod.

Kedves székely testvérek!
Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz: nem lesz autonómiánk, ha felülről várjuk.
A jó hír: ha mindenki úgy építi az egyéni boldogságát, hogy az a közösségének is jó legyen, akkor pár napon belül megvalósul a nagybetűs AUTONÓMIA és a bukaresti sajtó észre sem fogja venni.

Az "ellenségeinknek" természetesen az lenne az ideális, ha utcára vonulnánk, szembe szaladnánk a rendőrséggel és halomra lövetnénk magunkat.
Nem kell utálni az idegent, csak jobban kell szeretni a székelyt, a magyart, mert ami szeretve van, az kivirágzik.

Élnek köztünk olyanok is, akik azt mondják: nem kell székelykedni meg magyarkodni, mert mindenki ember. Nos, így van, de a tüdőt alkotó sejtek nem igazán tudják a májat működtetni és hiába van elég sejt a szervezetben, ha a tüdő leépül, azt nem potólja a máj megnagyobbodása.
Vigyázni kell a színünkre, amivel csak mi színezhetjük a világot. Ezt a világ is beláthatná...

Gyöngyvirágos a türei nagytemplom

2011-09-18T21:15:00.004+03:00

Egy kis érdekesség: Tcha Limberger egy belga származású zenész, aki a kalotaszegi népzene szerelmese. Rendszeres résztvevője a kalotaszentkirályi táboroknak és már úgy játsza, énekli az ottani zenét, mintha egy kalotaszegi zenész család sarja lenne.
Megtanult magyarul (Braille írással fordított nyelvkönyvből, mert a fizikai szemeivel nem lát) és állítólag most itt él Erdélyben.
Érdekes, hogy egyesek külföldre költöznek, mert itthon nem találják a helyüket, de egy "idegen" annyira érdekesnek találja kultúránk ezen szeletét, hogy ide is költözik.

Gyöngyvirágos a türei nagytemplom,
Te vagy benne a legszebb virág galambom.
Úgy elnézlek te gyönyörű virágszál,
Azt se tudom hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.

Kék virágos a mérai temető,
Engem temessenek oda legelőbb,
Engem elől, a zután a babámat,
Ne keressen más szeretőt magának.

Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem,
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani.

Élet

2011-08-15T15:03:00.001+03:00

10 ok, amiért NE használj Internet Explorer-t

2011-08-02T19:28:00.007+03:00

1. egy felmérés szerint az IE használók IQ-ja alacsonyabb (átlagban).

2. mert nem is böngésző (inkább egy vicc)

3. mert a web-programozók, az IE miatt káromkodnak egész nap és Isten megharagszik az emberiségre.
4. mert a web-programozók kénytelenek túlórázni => nem lehetnek a családjukkal => egy csomó boldogtalan ember lesz a világon, amit előbb utóbb te is megérzel...
5. mert az IE magasból tesz a szabványokra, hátráltatja a HTML5 szabvány elterjedését
6. mert megtelik a géped mindenféle undoksággal és használhatatlanná válik
7. mert szégyen
8. mert ocsmány
9. mert csak arra jó, hogy letölthess vele egy normális böngészőt
10. NE használd és kész.

Ha pedig egy facebook-on élő, elvtelen tini vagy, akkor NE használd, mert NEM DIVAT.

Ha segíteni akarsz egy jobb világot teremteni, akkor használj egy böngészőt: firefox, chrome, opera

Ady-baj

2011-07-29T08:51:00.004+03:00

Az éjjel kemény hiányérzet tört rám és én próbáltam megfejteni az okát. Ismét Ady Endre verse jutott eszembe:

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

Egy kis kalotaszegi

2011-07-25T07:00:00.000+03:00

Az egyik hozzászólás a videó alatt:
"Az *******************, hogy ez mekkora nóta. Meg a jányok ahogy énekelnek. Kész vagyok. Minden porcikájukat áldja meg a Jóisten. Ordítanám mint a vadszamár. Csak a családom nem érti miért vagyok felspanolva......gyerekek....respekt..."

Én meg tudom érteni a lelkesedését :)

Szűk látókör

2011-07-24T12:25:00.004+03:00

Az emberek többsége még mindig csak az orráig lát. A rövidlátásuk pedig oda vezetett, hogy csak olyan embereken hajlandók segíteni, akik valamilyen szinten viszonozni is tudják.
Ennek következményeként sok kis sziget alakult ki a világban, amelyek között ritka az átjárás. A maffiavezér is segíti az unokaöccsét, a pap is segíti saját rokonságát.
Ha üzleti szemmel nézzük, akkor a mai ember rövid távú befektetéseket eszközöl csak: ad valamit a barátainak, rokonainak, hisz szorult esetben ő is számíthat rájuk (remélhetőleg).
Egy kis szemléletváltással lehetne javítani a dolgokon.
Mi lenne, ha az ember úgy adna kölcsön, hogy nem várná vissza a pénzét?
Tapasztalatból tudom, hogy ez járható út :). Pénzt kértek tőlem és én meg voltam győződve róla, hogy az illető soha nem fogja megadni. Mégis adtam neki. Természetesen abban a pillanatban le is mondtam arról a pénzről. Aztán eltelt egy kis idő, a pénzt már el is felejtettem és egyszer csak jön az illető és visszaadja.. És épp olyankor, amikor szükségem volt rá :)
(természetesen ennek a módszernek vannak szabályai: csak annyit adjunk kölcsön, amennyit nélkülözni tudunk és akinek már egyszer adtunk, annak többet ne adjunk, mert ezzel megnyomorítjuk őt)
De lehetne még ennél is jobban csinálni.
Olyanokon is lehetne segíteni, akiket nem is ismerünk és talán nem is találkozunk többé velük. És ha azt kérdezik, mivel tartoznak, akkor mondjuk, hogy semmivel vagy ha mindenképp akar tenni valamit viszonzásképpen, akkor adja tovább egy idegennek.
Ha elég sokan beszállnának ebbe a körbe, akkor előbb-utóbb találkoznánk egy vagy több idegennel, aki hajlandó önzetlenül segíteni rajtunk.
Ez lenne egy hosszú távú befektetés. De mi ne üzletemberként gondolkodjunk, mert akkor nem vagyunk különbek egy balfék közgazdásznál!
Azért tegyük, hogy jobb, szebb legyen a világ, még akkor is, ha a befektetésünk áldása már nem talál itt minket...

Idén is lemaradok erről

2011-07-07T20:25:00.001+03:00

Idén is lemaradok a kalotaszentkirályi tánctáborról. Sem zenében, sem táncban, sem jó éneklésekben nem lesz részem. Remek.

Együtt, külön

2011-06-18T14:14:00.004+03:00

Az élet néha kegyetlen. Olyan emberekkel kényszerít össze, akikkel a hátam közepe sem kívánja. Nem ítélek el senkit, de mennyivel inkább ki tudna teljesedni az ember, ha nem lenne lelkileg ennyire árva.
Minden magány közül a társas magány a legfájdalmasabb, amikor az ember körül van véve egy csomó idegenszívűvel, szívtelennel vagy kőszívűvel.

Hajnali nóta (Kalotaszeg)

Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám sem anyám
A jóisten mégis gondot visel rám

Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam
Megtanultam hogy kell tűrni szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni

Árva vagyok még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincsen édesanyám
Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg ki az eget borítja

RO, mint romlás

2011-05-31T19:29:00.006+03:00

A RO gyök nagy valószínűséggel leépülést, szétszakadást, hanyatlást jelent. A "róni" ige jelentése: kiront, kivés egy darabkát az anyagból.
Lássuk, még milyen szavak utalnak erre a jelentésre:
rokkant
rozzant
rozoga
rogyott
roskad
rohad
robban
rojt(os)
ropog
rom
ront
rongy
ronda
roncsol
rongál
romlott
rombol
stb.
A roma és a román szavak szerintem csak véletlenül tartalmazzák ezt a gyököt. Isten bocsássa meg nekem, hogy egyáltalán felhoztam.

Zene

2011-05-23T21:24:00.000+03:00

Tolni

2011-05-21T17:44:00.005+03:00

Magyarországon meglepődve tapasztalom, hogy a tolás szót előszeretettel használják. Ebben az a vicces, hogy szinte minden igét képesek lecserélni a tolni igére.
Na, most nézzük meg közelebbról, mit is jelent ez a szó! Biztos mindenki számára világos, hogy a tolás egy olyan cselekvés, amelynek során valaki valamit eltaszít, odébb lök magától. Honnan tolja el? Hát magától, attól a helytől, ahol épp áll.
Nem érdekes, hogy a tol, mint tolás és -tól(-től), mint határozórag ugyanúgy hangzik?
Mikor valaki eltol valamit magától, akkor az a valami távolabb kerül tőle, vagyis az eredeti, helyéhez képest elmozdul... Tehát a tolás azt akarja kifejezni, hogy valami elmozdul valamihez képest.

A következő összefüggésekben hallottam:

kitolom élesbe - egy programozó kiteszi élesbe a módosításait (ami addig csak tesztkörnyezetben volt elérhető)
háromig toltuk - utaskísérő a vonaton (arra utalt, hogy éjjel három óráig ittak a büfébe)
letolják - lehordják, lecseszik
eltolják - elhibázzák, elrontják
kitolnak vele - átverik, átrázzák (csúnyább szót is tudok)
toljátok - csináljátok
megtolta a csajt - (...)

Mint látjuk, nem minden esetben használják célszerűen ezt a szót, de úgy is jobb, mint a lájkolás...

Néhány szó ezzek a gyökkel:
talicska (tolicska) - mert tolják
tolongás - tologatják egymást ide-oda
toló
told, toldalék - odébb tolja a végét :P

Kiss Dénes szerint ide tartozik a tolvaj szó is, mert a tolvaj, valakitől elszedi a javakat, továbbá a tolmács is, hisz "tól más", azaz tőle más(ként hangzik) :).

Életjel

2011-05-17T19:35:00.006+03:00

A hétvége mozgalmas volt. Sokat beszélgettem hasonló felfogású emberekkel, részt vettem egy borkóstoló rendezvényen, ittam 20 féle borból és pontoztam is. Hallgattam nagyon jó népzenészeket élőben, kalotaszegi hajnalikat énekeltem egy jó kis társasággal, tököt ültettem ugyanazzal a jó társasággal, mangalicákkal beszéltem és bocikkal szemeztem, olvastam egy újságcikket, ami nagyon tetszett.
Tegnap munka után ismét a rajzolást gyakoroltam. Jah, nem is említettem, hogy ismét nekifogtam rajzolni. Gyerekkoromban rajzoltam legutóbb, és kb. most is azon a szinten állok...
Jó, tudom.. annyira nem rossz, de ezt a talentumot sem kamatoztattam.

Kitekintő

2011-05-06T08:08:00.004+03:00

A napokban ránk zúdított, Bin Laden halálával kapcsolatos hírek azt bizonyítják, hogy valakik még mindig teljesen hülyének nézik a földlakókat. Ez egy olyan hír, amit tíz éve készítettek elő és várták a megfelelő pillanatot, amikor bedobhatják fegyverként az ébredező emberek ellen.
Azt hittem már mindenki tudja, hogy Bin Laden-nak és az arab terroristáknak semmi köze sem volt a 2001 szeptember 11.-i eseményekhez. Tévedtem. Az világ fontosabb hírportáljai segédkeznek amerikának a mese elhitetésében. Sőt, olyan országok is segítenek, akikről az ember azt feltételezné, hogy a másik pólust képviselik. Pl. Kína is örül a hírnek, hisz az ujgur terroristák (=szabadságharcosok) is kapcsolatban állnak a Bin Laden bandájával... Az oroszok is bejelentettek, hogy ők is megöltek egy Al-Kaida vezért. Talán egyedül egy iráni politikus mondta ki az igazságot még régebb: hogy valójában amerika a terrorista és a CIA szervezi a terroristáknak tulajdonított nagyobb dolgokat, hogy lerohanhasson más országokat. Így már érthető, hogy miért nem szimpatizálják Iránt az amerikaiak és a héberek.
Na de mi haszna egy ilyen hírnek? Fogalmam sincs. Talán így háttérbe tudnak szorítani fontosabb híreket (mint pl. az amcsi munkanélküliek szaporodása), vagy manipulálni akarnak valamit, pl. a tőzsdét. Tény, hogy a tőzsdei árakat a hírek hordozzák. Ha egy mágnásnak még több pénzre van szüksége, akkor csak le kell adnia egy megfelelő hírt az általa birtokolt médiumban és a következő napon már milliárdok ütik a markát.

Görbe hétvége

2011-04-26T21:11:00.003+03:00

Hosszú, görbe hétvégém volt, tele meglepetésekkel, "véletlenekkel". Olyan emberek között lehettem, akik nagyon közel állnak hozzám lelkileg. Sokat beszélgettünk, erőt öntöttünk egymásba és mulatni is maradt időnk. Éreztem végre, hogy a világ jó felé halad és van némi esély arra, hogy az emberiség kikerülje a szakadékot.
Megerősödni látszik bennem az a hit, hogy itteni tartózkodásom nem véletlen. Valami célja van. Még akkor is, ha a munkám néha nagyon büdösnek tűnik. Talán olyan dolgokat kell megtanuljak, megéljek, amiket az otthoni, kényelmes fészkemben nem sikerült volna (és itt nem csak a ruha mosásról , meg a kaja vásárlásról van szó).
Sok értékes emberrel találkoztam már és még nincs vége a találkáknak.
A történet nem ért véget, de talán ez az utolsó esélyem a változásra, még mielőtt teljesen megszilárdul a személyiségem. Van egy utolsó esélyem javítani, gyógyítani magamon, mielőtt összeforrnak a szanaszét tört csontok. Úgy legyen.

Húsvét

2011-04-23T11:24:00.002+03:00

Mivel nem lehetek otthon a Húsvéti ebédnél, legalább felidezem a hangulatát:

Székely asztali áldás
Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának.
Nyújtsd ki atyánk jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bőven részünk.
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk.
Ámen

Forráskód

2011-04-23T08:22:00.002+03:00

Az IMDB-n nagyon felértékelt filmek általában azért kapnak magas pontszámot, mert a világot úgy mutatják be, mint a jó és a rossz küzdelme. Cél: befolyásolni az amúgy is eltévedt ember ítélőképességét. Természetesen a valóságban nem így mennek a dolgok. Előfordul, hogy a filmekben bemutatott pozitív szereplő a valóságban nagyon negatív és fordítva.
Ezek alapján az amerikai filmek szerintem 4 kategóriába sorolhatók:

gonosz nácik és szegény zsidók története (holokauszt)
nemes és igazságos amerikaiak küzdelme a szemét terroristákkal szemben (terrorista = kőolajban gazdag ország polgára)
melegekről szóló, toleranciaerősítő filmek
a többi film

A gonosz nácik történetét szinte minden filmbe belopják, ha csak pár mondat erejéig is. Ez vajon véletlen? A zsidók úgy vannak bemutatva, mint legtöbbet szenvedett nép a történelem folyamán. Persze ők a jók és ártatlanok, akik soha semmi rosszat nem tettek. Ezért kellett törvénybe foglalni a holokauszt tagadásának büntetését...
És ott vannak a betyár amerikaiak, akik még mindig úgy vannak bemutatva, mint a világ megmentői. Ők a legbátrabbak, legigazságosabbak és nélkülük már káosz uralkodna földön :). Nem csinálnak filmet az államadósságuk mértékéről (1,300 milliárd dollár vagy már több is) és arról sem, hogyan vesznek semmibe emberi életeket a kőolajban gazdag országokban.
Tény: nagyon éberen kell nézni a filmeket, mert simán birkává változtatnak a mozi képernyőjén keresztül (is).

A tegnap látott mozifilm nekem bejött (bár picit talán túl van értékelve). Itt sem maradhat el az USA dicsőítése a terroristákkal szemben, de ezúttal fehér ember játsza a gonoszt.
Mond egy olyan mondatot, ami azért elgondolkodtató. Valahogy így hangzik: a világ pokol, le akarom rombolni, hogy majd egy jobbat tudjunk építeni.

Nem akarom részletezni a filmet, de leszámítva a szokásos amcsi körítést volt benne ötlet és a végére sikerült is meghatódnom enyhén.
Forráskód (Source code)

Rohanás

2011-04-21T21:29:00.003+03:00

A mai, rohanó világban, amikor minden oldalról határidők szorongatnak, jól esik néha saját elhatározásból, saját tempóban szaladni egy jót. Így hát futottam egyet.
Nem kötelezett rá senki, nem kérdezték hol tartok, nem akarták tudni, hogy mikor fejezem be és épp ezért volt csodálatos.
Elszaladtam a Margit-szigetre és körülnéztem kicsit. Találkoztam fákkal, akik erőt sugároztak és azt mondták, hogy minden rendben van, nem kell annyira komolyan venni a dolgokat. Némelyik annyira idős volt, hogy köszönni sem mertem neki.
Aztán leültem egy padra és hallgattam a madarak énekét. Egy pillanatra megszűnt minden gondom és csak ültem és lélegeztem boldogan. Majd hirtelen ismét kezdtem hallani az autók és az agyam idióta háttérzaját.
Így hát fekötöttem a nyúlcipőt és "haza" rohantam. Szerintem leráztam minden üldözőmet.

Buda

2011-04-17T14:25:00.003+03:00

Tegnap sétáltunk egyet Budán, a várnál. Nagyon tetszett minden, de a legmegindítóbb egy rövid beszélgetés volt, amit egy kalotaszegi, idős nénivel folytattam. Hímzett terítőket árult és én egy angyalt láttam benne. Annyira szerény volt és jóságos, hogy muszáj volt szóba elegyednem vele, bár ez nem szokásom.
Pár mondat után tovább mentem, de még tíz percig küzdöttem a könnyeimmel.
Hogy miért jött rám a sírás? Nem tudom. Talán örömömben, hogy egy jó lélekkel találkozhattam, aki ráadásul erdélyi? Honvágy tört rám? Netán a hímzett terítők által képviselt érték felismerese fakasztott könnyeket? Talán a bánat is rám tört, hogy én nem tudok ilyen értéket alkotni, mert ebben az idióta világban kell élnem, túlélnem...

Temetés - szófejtés

2011-04-15T07:56:00.002+03:00

A szó gyöke a tem, ami azonos a töm gyökkel. Jelentése szerintem: összesűríteni valamit egy kis helyre, azaz összegyömöszölni.
Tehát a temetést mondhatjuk tömetésnek is, hisz egy lyukat tömnek be, akárcsak a fogászaton.
A tömeg egy adott helyen összesűrűsödött emberek összessége. Ezek után nem szorul magyarázatra a tömény vagy a tömör szó sem.
A tömb szó is ezen jelentést erősíti meg, ami kis módosulattal nevezhető dombnak is. Micsoda véletlen, hogy a sírok tetején is van egy dombocska...

Azt nem tudom, hogy ezen szócskák közül melyik az eredi, de tény, hogy a következő gyökök szinte ugyanazok: tem, töm, döm (döm(n)göl), gyöm. Sőt, most jutott eszembe, hogy a gyöm gyökhöz kapcsolható a nyom gyök is. Mert a nyom is sűríti, összenyomja a földet. Nyom: amit a test súlya nyom a földbe.

Nem folytatom tovább, mert a végén az egész magyar szókincset feltérképezem.

UI. A tampon idegen szó, de ezek után világos a jelentése :D.

Várom a lelkes hozzászólásokat.

Elmegyek...

2011-04-10T18:35:00.002+03:00

Nemsokára indulok Budapestre és egyáltalán nem tölt el örömmel a dolog, mert nem kirándulni megyek... Olyan érzés is hatalmába kerített, hogy többet nem látom meg a jó öreg Hargitát. Soha nem utaztam el két hétnél hosszabb időre és kicsit ideges vagyok.
Hiányozni fognak a barátok, ismerősök, állatok, a zongorám, a növényeim és ki tudja mi minden más. Ha nem jönnék haza akkor valaki leütött és beledobott a Dunába :)

Ér

2011-04-09T19:08:00.005+03:00

A Czuczor-Fogarasi szótár szerint az ér jelentése: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed.
Ezt a meghatározást sok szavunk támasztja alá, szóval ezen nem kell különösebben elmélkedni.
De mi a helyzet például az érték szavunkkal? Itt az ér, annyit jelent mint elérni, megérni egy bizonyos árszintet az árskálán. Röviden: megéri az árát.

Az igazi érték önmagában is érték, viszont a hamis értéknek csak látszólagos értéke van. Igazi érték például a kenyér, hisz függetlenül országtól, kultúrától, vallási és politikai nézettől képes megmenteni egy embert az éhhaláltól.
Hamis érték a jelenleg használt papírpénz, hisz egy távoli országban simán étlen lehetne halni a mi országunk pénzével. Ami mégis értéket ad neki, az egy egyesség, melynek következményeként minden fél elfogadja csereeszközként.
Az igazi érték többnyire mindenkinek érték. Mindenki örül, ha nem vágják pofán az utcán, vagy nem verik meg (vagy nem verik át), vagy ha segít rajta valaki, ha szar helyzetben van. Ha netán szeretik, tisztelik, becsülik az sem szokott rosszul esni.

Ha egy ember értéktelen világban nő fel, maga is értéktelen lesz, de nehéz őt elítélni ezért. Nem mondta neki senki, hogy mi a jó és mi a rossz.
Viszont, ha valaki felvilágosította őt és mégsem érti meg az érték lényegét, onnantól a felelősség csakis az övé.

-------------------------------
Házi feladat a kedves olvasóimnak: mondjatok pár szót az "ér" gyökkel, ami alátámasztja az értelmét! Előre is köszi :).

Pl.: ért = megért, vagyis elér az agyáig
érv = valami, ami megváltoztathatja a beszélgetés menetét, hisz ér valamit (nem locsogás)

Sóhaj

2011-04-07T22:00:00.001+03:00

Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

Személyiség

2011-04-06T20:33:00.004+03:00

A szem a lélek tükre. Tálán ezért van, hogy a szem szóból származik a személyiség szavunk.
Sajnos (vagy nem sajnos) egy olyan rendszerben élünk, ahol a személyiségünk nem tud mindentől függetlenül kifejlődni, csak külső dolgok, tanok, személyek viszonylatában. Nincs olyan földi ember, aki teljesen mentes lenne a ráépített, rosszabb esetben ráköpködött, ráhullott építőkockáktól.
A külső világ pedig egyéni, belső világokból rakódik össze. Ami kint, az van bent, ami bent, az van kint. A kint és a bent kölcsönhatásban van egymással. Az ember szidja a politikusokat, bankárokat, pedig a kapzsiságot, hatalomvágyat simán meg lehetne találni benne is. Az egyének építik fel azt a világot, ami kineveli magából a "rossz" embereket.
De mégis van remény, hisz egy belső, rejtett részünk észleli a "rosszat" és elítéli azt (attól eltekintve, hogy ez a "rossz" bennünk is megtalálható).
Nekünk csak az a dolgunk, hogy leszedjük magunkról a ránk rakódott salakot, leássunk a személyiségünk mélyére és megtaláljuk a forrást. Ha nincs kapcsolatunk a forrással (igazi önvalónkkal) minden tettünk hiábavaló, sőt, ártalmas. Árt a világnak, árt az egyénnek.

Ébredés

2011-04-06T16:48:00.003+03:00

Rózsaszín felhőben repülök, zöld rétek fölött, tiszta patakok csörgedező frissességét élvezve.
Aztán hirtelen hideg falhoz ér meztelen fenekem és felébredek. Lassan érezni kezdem a valóság töménységét: tudatába kerülök a térnek, melyben mozoghatok, a tárgyaknak melyek szinte élnek. Annyira igazinak tűnik minden. Embereket látok, akiket elragadott és maga alá gyűrt az élet. Embereket, akik annyira belemosódtak a létezés göröngyeibe, hogy már csak díszletként gazdagítják a látványt.
Levegőt veszek. Olyan friss, amilyen még soha nem volt, átjárja minden sejtemet.
Nem rózsaszín, mint az álom, de valóságos. Része vagyok a valóságnak és tudok is róla.

Létezem és érzem.

Újszülöttek

2011-04-02T17:06:00.003+03:00

Kétnapos bocik. Balról Benőke, jobbról Árpika.

Szórakozás

2011-04-01T21:13:00.005+03:00

Amióta a magyar nyelv mélyebb rétegeivel foglalkozom (szavak boncolgatása, összefüggések felfedezése, feltérképezése) egyre nagyobb az igényem a szó-rak-oz-ás-ra. Imádom megfejteni a szavakat.
Van úgy, hogy este, lefekvés után is pörög az agyam és nem tudok elaludni, amíg rá nem jövök egy-egy csodás összefüggésre.
Sajnos nincsenek játszótársaim, hisz a környezetemben elég kevés embert érdekel a dolog. És ha valakinek sikerül is felkelteni az érdeklődését a téma iránt, akkor sem lesz elég felkészült játszótárs, mert senkiben nincs kellő elszántság a tájékozódásra.
Eldöntöttem, hogy pár tanárnak, tanítónak felhívom a figyelmét az összefüggésekre, érdekességekre. Még könyvet is ajándékoztam nekik, de ez a tervem sem vált be.
Szegény gyermekek egyre inkább megutálják a saját nyelvüket, mert pedagógusaik lelketlenül, szívtelenül árasztják a tant. Leadják a száraz anyagot (idegen nyelvekre kidolgozott módszertannal) és csodálkoznak, hogy a gyerekek semmi érdekeset nem találnak benne.
És persze a kedves magyartanárok, felsőbbrendűségi tévhitükből fakadóan idiótának tartanak engem és a hátam mögött lehurrognak, mert avatatlan létemre belepofázok a dolgukba.

Nem tudják mit veszítenek...

Kiszállás

2011-04-01T20:49:00.004+03:00

A főnököm nagyon szeretné, ha három hónapig Magyarországon dolgoznék. Eléggé erőlteti a dolgot, de én szeretnék itthon maradni.
A legrosszabb, hogy pont tavasszal történik ez, amikor egyre szebb az idő és tele vagyok tervekkel. Mindent szépen elterveztem: zöldségtermesztés, munkák a ház körül stb.

Ember tervez, a főnök meg elcseszi.

Gondolom hülyének nézett, amikor mondtam, hogy háromszoros fizetésért sem vonz a dolog.
Nincs az pénz, amiért érdemes lenne elmenni a Hargita lábától.
Persze fel is mondhatnék, csak akkor nullázódik a fizetésem.

Mindenki viccesnek találja, hogy fontosabbnak tartom a zöldségek gondozását, mint értelmetlen virtuális vackokat gyártani (jó pénzért, jó távol), de hát én ilyen primitív vagyok.

Nők

2011-03-29T22:12:00.006+03:00

A női lélek megértésétől még mindig nagyon messze vagyok. Annyira kiszámíthatatlanok, hogy nincs a világon az a felvilágosult férfi elme, aki meg tudná jósolni a viselkedésüket.
Lehet, az én környezetemmel van baj, de itt általában a nők rontanak el mindent. Miattuk szakadnak meg barátságok, távolodnak el egymástól rokonok, utálják meg egymást a szomszédok (a női főnökökről inkább ne is beszéljünk, mert az borzalom).
Mi lehet az oka? Miért tűnnek annyira gonosznak és kegyetlennek néha?
Olvastam egy alternatív teremtéselméletet, miszerint kezdetben csak a nő létezett és a nőben együtt létezett a rossz és a jó. Majd a nő megszülte a férfit és a gonoszt. Ezáltal a férfi bűntelenül született, de a nő is megtisztult, mivel kiadta magából a gonoszt. A gonosz azóta külön életet él és arra törekszik, hogy megakadályozza a férfi és a nő egyesülését... Eddig a mítosz.

Ha ez igaz, akkor a nő az idősebb és érettebb, a férfi pedig a naiv, buta kölyök, akit a szülő könnyedén irányít, befolyásol. Nem kizárt, hogy így van :(.

Ezek alapján simán kialakulhatna a nők uralma a férfiak fölött, csak van egy kis bibi: úgy fest, hogy a nők egymásban vetélytársat látnak és nem szövetségest. Ők egymást akarják legyőzni, hisz férfit leigázni (és eltaposni) nekik nem kihívás. Egymásnak öltöznek, egymásnak festenek hajat és körmöt (nekem megfelelnek ruha nélkül is, természetes hajjal és körömmel); ha belépnek egy társaságba először a női vetélytársakat térképezik fel, véletlenül sem a balga nyálcsorgatókat.

Hogy lehet, hogy az életadó anya fenséges képe mellé egy fondorlatos, számító, hideg nő képe társul?
Ez borzalmas, valaki cáfoljon meg gyorsan... Kell, hogy legyen kivétel..

Ossian: Vad bolygó

2011-03-11T17:54:00.004+02:00

Értelmes lények a messzeségből
Jeleket fogtak a világűrből
Egy primitív égitest üzenetét
Haldokló szavait szórta szét

Ostoba, vérszomjas diktátorok
Hatalom-ittasult vadállatok
Pusztító háborúk, szörnyűségek
Szegénység, járványok, éhínségek

Veszélyes zóna, vad bolygó
Véreső és könnyfolyó
A terror, a téboly testet ölt
Ég óvjon meg
Jó öreg Föld

Nem értették az értelmes lények
Az emberek a Földön mért így élnek
Gépeik a helyzetet értékelve
Nem leltek igazi segítségre

Az agyakat nem tudták átprogramozni
Agresszív ösztönöket eltiporni
Jelszavak helyett szavakat adni
Így kelett a Földet sorsára hagyni

Veszélyes zóna, vad bolygó
Véreső és könnyfolyó
A terror, a téboly testet ölt
Ég óvjon meg
Jó öreg Föld

Verseny

2011-03-10T19:40:00.003+02:00

Elhatároztuk páran a cégnél, hogy versenyezni fogunk egymással. A verseny tárgya ezúttal nem valamilyen programozási feladat: nem mesterséges intelligencia, nem algoritmus.
Úgy döntöttünk, hogy paradicsomot fogunk nevelni az épület melletti kertecskében és majd egy független zsűri bírálja, hogy kinek legjobb a termése (íz, forma, méret, szaporaság szerint).
Nagy a lelkesedésünk, mert végre olyan dolgot termelhetünk a cégnél, ami látható, megfogható, ízlelhető, tehát nem egy virtuális, értelmetlen baromság. Ez fontos, hisz a programozói munkát sokat nem tudják ésszel felfogni (azt hiszik, hogy számítógépeket rakunk össze és windows-t telepítünk rá).
Egyelőre nem szögeztük le a szabályokat, de annyiban megegyeztünk (viccesen), hogy nem vizelünk egymás növényeire.
Természetesen én otthon is fogok kertészkedni és nem csak paradicsomot termelek. Tavaly is ez a tevékenység mentett meg az őrülettől :).

Gyom

2011-03-10T19:33:00.002+02:00

- Nagytata, a gyom miért nő olyan könnyen a földeken és a veteménnyel miért kell annyit foglakozni?
- Azért fiam, mert a gyom a földnek édesgyermeke, amit meg mi vetünk az mostoha.

Lázadás

2011-03-06T15:10:00.002+02:00

Aki soha nem lázad, örökre gyerek marad.
Aki egész életében lázad, soha nem lesz felnőtt.

TÉR, mint kiterjedés

2011-03-05T09:39:00.004+02:00

Miénk itt a tér, mert valaki teret adott, megteremtette nekünk. E térben megteremhetett minden: növény, állat, ember. Egyszóval az egész ter(e)mészet.
Birtokunkba került ez a hatalmas terület, hogy tervezzünk és teremtsünk valami újat, egyedit, szépet.
Arra kértek minket, hogy teremjük tele a rendelkezésünkre álló terepet.
Sajnos, valamit elrontottunk: a teremtési tevékenységet szalagmunkára cseréltük, melynek eredménye nem tápláló, éltető termés, hanem közönséges szemét.
A növekvő szeméthalom pedig lassan kiszorít minket a térből.

Üzemanyag

2011-03-03T21:46:00.003+02:00

Drágul a kőolaj, drágul a benzin. Egyre többen panaszkodnak a magas árak miatt, ugyanakkor egyre több gépkocsi közlekedik utcáinkon. Ki érti ezt?
Természetesen a nagy fémdobozokban egy, legfeljebb két ember ül.
100 métert sem akarnak megtenni gyalog, nehogy megerőltessék a testüket.
- Óh, milyen drága az üzemagyag, hát ez borzasztó - sajnálkoznak.
- Azok a mocsok kőolajmágnások és politikusok a hibásak... miattuk van minden - acsarogják.

A képlet egyszerű: egyik oldalon megkapjuk a kívánt kényelmet, másik oldalon ugyanolyan arányban kapjuk a stresszt (az egyensúly miatt).
De semmi baj: ha fogy az energia, fogy a kényelem is. Ha pedig nincs kényelem, nem lesz stressz sem.

Történelem

2011-03-03T20:22:00.005+02:00

A wikipédia szerint a történelem a múltbeli események összessége. Ezt így el is lehetne fogadni, de akkor minek nevezzük azt az ismerethalmazt, amit az iskolákban tanítanak történelem gyanánt? Hát biztos, hogy az nem a múltbeli események összessége. Az általunk tanult történelmet emberek írják. Emberek, akiket általában az érzelmek rángatnak. Így fordulhat elő, hogy a leírt történelem nem teljesen, vagy egyáltalán nem fedi a valóságot. Minden nemzet kicsit saját képére formálja az eseményeket.
És vannak bátor nemzetek, akik mernek nagyot is álmodni (=hazudni). Pl. a románok.
Beszélnek picit a dákokról, majd a dák-római háborúkról, aztán tartanak egy kb. 1000 éves szünetet, mert akkor pont nem történt semmi velük (a hunok, gepidák, avarok, szlávok, magyarok története a Kárpát-medencében nekik teljesen mellékes).
Aztán beszélnek a XIII. század környékére tehető kenézségekről (A Kárpátoktól délre) és azok vezetőiről (egyik vezető neve Farkas).
Erdélyről nem sokat beszélnek és ha mégis megteszik, akkor elfelejtik hozzátenni, hogy a Magyar Királyság részét képezte sokáig. Az a tény, hogy az erdélyi fejedelmek szinte mind magyarok, nem zavarja őket különösebben, és úgy beszélnek Erdélyről, mint (magyarok által elnyomott) románok lakta területről. Aztán 1918-ban szépen egyesült Erdély Romániával és minden a helyére került(gondolják).

És kész a történelem. Ma, ha az utca románját faggatják a magyarokról, azt fogja mondani, hogy úgy települtek be romániába. Nem is olyan régen, talán a XVII. században. Az idióta egyetemista leányzó (akinek az apja történelem tanár) nem érti, hogy kerültek ide a magyarok és ha ide kerültek, akkor miért nem alkalmazkodnak.

De a legérdekesebb az egészben: az általuk kitalált kamutörténelmet elfogadja a világ.
Vajon hol az igazság? Odaát?

Hát kedves(?) románok!
Én nem fogok hozzátok alakulni SOHA, mert ti jöttetek ide és nem én(ha nem hiszitek, akkor nézzetek statisztikákat, vizsgáljátok az erdélyi települések nevét).
Nem fogom Romániának nevezni a helyet, ahol élek SOHA. Keressetek egy műholdas felvételt a Kárpát-medencéről. Észre fogjátok venni, hogy Erdély nem illik bele az országotok képébe.

Ima

2011-02-27T13:11:00.012+02:00

Ha én lennék a keresztények istene, nem örülnék az olyan imáknak, amikben mindenféle magasztos jelzőt aggatnak rám. Egy láthatatlan lábbal fenékbe billenteném azon sunyi bárányaimat, akik azt hiszik, hogy hízelgéssel bármit is el lehet érni nálam. Ha viszont örömmel töltene el a sok dicsőítés, akkor magamba néznék egy picit és megkérdőjelezném saját istenségemet, hisz a hiúság nem lehet isteni tulajdonság.

Nyaklevest osztogatnék az önjelölt prófétáknak, akik fennhangon hirdetik, hogy megtaláltak engem: Héééé, ne légy már annyira öntelt barátom!
Akik félik a nevem és azért imádnak, azokhoz is lenne egy-két keresetlen szavam. Hát mi vagyok én, böbös?
A rímbe szedett imák mormolóit is leinteném: Miért kell a rím te gyermek? Azért, hogy nekem megfelelj vagy hogy könnyebb legyen megtanulni neked? Jaj, ti butuskák, semmit nem értetek.
A mennyiségi imáktól meg egyenesen falra másznék... Nem tudnál az olvasó helyett valami értelmeset csinálni teeee? A szomszédoddal békülj ki inkább, okoska...
A szentté avatási szertartásokba is belepofáznék: Nehogy már ti döntsék el ki a szent és ki nem... Majd ha meghaltok, akkor itt eldöntjük mi, oké?
Ha földi javakért könyörögnének, akkor verném a fejem a falba: Ezerszer megmondtam nektek, hogy ne kérjetek... Én vagyok az Isten, jobban tudom mi kell nektek. Ti a saját gondolataitok között fulladoztok, azt se tudjátok hol vagytok.

A templomban, az első helyeket elfoglaló farizeusokra is rászólnék: hé okoskák, én nem csak az oltárnál létezem, a hátsó padoknál is jelen vagyok. Hova tolakodtok, hm?
Aki pedig hátul áll arra is rászólnék: ne félj barátom, nem harapok. És ne gyere nekem azzal, hogy bűnös vagy... Ismerlek téged is, vámoskám...

Ha én lennék a keresztények istene, elfogadnám imának, ha valaki mélységes boldogságot és hálát érezne a naplemente látványától vagy a természet egyéb szépségétől.
Imának venném azt is, ha az ember nem várná a sültgalambot és tenne valamit saját és mások lelki üdvéért. Az is kedves lenne előttem, ha néha feláldozná a kényelmét másokért vagy akár haragos embereket békítene ki.
Tisztelném a névtelen adakozókat (akik nem vernék a mellüket még előttem sem), a hétköznapi hősöket, akik újra és újra felállnak és tovább mennek: igen, embereim vagytok.
Ima lenne számomra, ha az ember segítene olyanokon is, akik nem tudják viszonozni.
Ima lehet minden, ami hálát vált ki valakiből: egy jó zenész játéka, a földműves keresztvetése a bevetett búzaföld végénél, egy szomorú embernek adott mosoly, egy baráti kézfogás, egy szívből jövő könnycsepp, egy szerelmes csók, egy boldog gyerekkacagás, a friss kenyér illata, a rét virágai.

Ha én lennék az Isten, akkor lenne annyi humorérzékem, hogy nem küldeném egyből pokolra az öntelt férget, aki a helyembe képzeli magát.

Vélemény, vélem én

2011-02-24T20:08:00.007+02:00

Szokták mondani a véleményről, hogy olyan, mint a végbélnyílás, mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. Ettől eltekintve én szívesen találkozok olyan emberekkel, akiknek saját véleményük van. És itt a hangsúly a sajáton van, mert a legtöbb embernek valaki más adja a véleményt.
A véleménnyel csak egy problémám van: az, hogy v betűvel kezdődik. A v betű pedig sajnos egy elválasztó betű (szárai is mutatják a szétválást). Ebből következik, hogy akinek véleménye van, az valamilyen szinten elválasztja magát másoktól.
A vélemény egy válaszfal, egy völgy, ami közénk és a vélemény nélküli emberek (vagy más véleménnyel rendelkezők) közé ékelődik.
Minél szilárdabb egy vélemény, annál mélyebb szakadékot alkot, ha pedig sok is van belőle, akkor a szakadék körbeér, és egy szigetet teremt. Egy szigetet, ahol csak magunk vagyunk.
Aztán magányunkban felsírunk. Miért nem lehetünk mi is szürke, boldog egerek? Miért nem hiszünk el mi is mindent a tévének, politikusoknak, orvosoknak, tudósoknak, papoknak, guruknak?

Végső elkeseredésünkben rászánjuk magunkat a hídépítésre.
Hidakat építünk véleménytől véleményig, a szürke, boldog egerek tengere fölött.

Határok

2011-02-15T19:01:00.004+02:00

Ha nem feszegetjük saját határainkat, akkor soha nem fognak kitágulni.
Hasznos lenne néha teljes erőnkből megnyomni azokat a kemény falakat. Minden téren: az elménk korlátait, fizikai testünk teherbírását, türelmünk határát, érzelmeink burkát, látóhatárunk vonalát, átélt pillanataink hosszát.
Ha elég kitartóak vagyunk, leomlanak a falak.

Csillagok

2011-01-29T13:37:00.006+02:00

A csillagok akkor világítnak a legjobban, amikor sötét van.
Néha, ha elég éber vagyok, találkozok csillagokkal. Megyek az utcán és az alaktalan tömegben egyszer csak feltűnik egy csillag. Soha nem láttam még őt, de rögtön felismerem: ő egy csillag és azért jött, hogy világítson. Nem a luxusautójával, nem a márkás holmijával, nem is a világi szépségével világít, hanem a szemével, az arcával, a lényével.
Látom rajta a szelídséget, a jóságot, a néma bölcsességet. Egy csillag nem beszél sokat, mégis megváltozik a világ körülötte. Egyedül van, de jelenléte elég ahhoz, hogy a sötét, bolyongó testeket életre keltse.
Elhaladunk egymás mellett és talán nem is vette észre, hogy köszöntöttem benne a fényt.

Magamban elmosolyodok, örömömben könnyes lesz a szemem.

Nincs veszve semmi, a csillagok köztünk járnak.

Való világ

2011-01-29T10:50:00.004+02:00

Tegnap látogatóban voltam egy családnál és épp Való világot néztek. Így volt részem abban a "szerencsében", hogy én is láthattam ezt a műsort.
A társaság tagjai úgy beszélgettek a szereplőkről, mintha rokonaik lennének. Én pedig csak néztem ki a fejemből, mint egy ősember. Próbáltam kideríteni, hogy mi olyan érdekes ebben az adásban, miért nézi több millió ember? Nem jöttem rá, 5 másodpercig sem tudott lekötni.
Azelőtt pár nappal egy hírportálon indult vita a témával kapcsolatban. Egy anyuka arra panaszkodott, hogy a lányát az iskolában kiközösítették, mert semmit sem tud a való világ szereplőiről. Tehát hiába neveli az ember tudatosan a gyerekét, mert így ki lesz közösítve.
Kérdés, hogy kivel van most baj? Azzal, aki nézi azt a nullánál is kevesebb műsort, (mert az élete annyira szar, hogy még ez is lekötni) vagy az a barbár, aki önként lemond modern "kultúra" gyümölcseiről?

Az adás tele volt erkölcsi tanításokkal. Példának ott volt a drogos, alkesz műsorvezető, aki elgázolja az embereket és elhajt a tett színhelyéről. Mekkora poénjai voltak Istenem... annyira béna volt, hogy már viccesnek találtam.
A szereplők között ott volt egy szőke, felfújt szájú, IQ bajnok lány is. Egyet lovagolt, de az a fránya gravitáció levette a lóról (A ló volt a legjobb fej, no meg a mangalica malacok). Ez jó ok volt arra, hogy fél órát bőgjön. Mit szólnak majd az ismerősei.
Aszta... Ha nem lettek volna ott mások a falat fejeltem volna.

Csak így tovább... Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Kitartás, ennél mélyebbre már nem nagyon süllyedhetünk.

Temetés

2011-01-22T11:52:00.003+02:00

Temetésre megyünk egy nagy tömeggel. A szüleim is jönnek velem. Kicsit szomorúnak tűnnek, de szeretnék, ha minden botrány nélkül lezajlana. Kiderül, hogy az én temetésemre megyünk. Apropó, elég furán is érzem magam, nagyon le vagyok gyengülve. Megérkezünk a színhelyre, egy ismerős udvar a nagy kanyar mellett. Az udvaron van a ravatalom, elfoglalom helyem a koporsóba. De nem hosszan fekszem bele, csak beleülök keresztbe. Hallgatom a gyászszertartást. Hirtelen vizelési ingerem támad, ezért elmegyek a hátsó udvar kapujához és elvégzem a dolgomat. Addig a gyászoló egybegyűltek folytatják a ceremóniát. Vizelés után nem megyek vissza a helyemre, inkább leülök egy asztal mellé, ahol ismerősök vannak. Egy fiatal, ismerős lány rámborulva sír. Nem értem miért.
Fáradtnak érzem magam és várom már a halál pillanatát, ami leveszi rólam a súlyokat. De nem akar jönni. A gyászolók közül valaki szemrehányóan rám szól: ideje lenne meghalni vagy legalább belefeküdni a koporsóba, mert mindenki nem ér rá egész nap itt ülni.

Erre felébredtem és elmentem pisilni.

Visszafeküdtem és ugyanazon a környéken találtam magam. A kanyarban nagy baleset történt, sok autó összetört. Az én autóm valahogy megúszta a dolgot, de mégis egy kétlovas szekérrel mentem haza.

Hagyaték

2011-01-21T20:00:00.001+02:00

Sokszor megfordult a fejemben egy ötlet a hagyatékommal kapcsolatban. Na de hogy jön most ide a hagyaték? Hisz fiatal vagyok még a halálhoz. Nos, voltak már nálamnál fiatalabbak is, akik elég idősnek bizonyultak a halálhoz. És természetesen nem lehet előre tudni, hogy mikor következik be az a várva várt, vagy éppen egyáltalán nem várt pillanat.
Az ötletem az volt, hogy megírom a hagyatékom szövegét és időzítem szétküldésre bizonyos embereknek. Tegyük fel, mindig időzítem egy három héttel későbbi időpontra és ha élek akkor majd újraidőzítem, mielőtt még szétküldődne. Ha már nem élek, akkor szét fog küldődni annak rendje és módja szerint. Milyen nagy dolog lenne: halálom után üzenhetnék az embereknek.
A szöveg tartalmát nem dolgoztam ki, de valahogy úgy kezdődne, hogy: Kedves X! Amikor ezt a levelet olvasod, akkor én valószínűleg már nem tartózkodom az élők sorában...

Aztán személyre szabottan folytatódna. Leírnám, hogy mivel bántott meg az illető életében és utána biztosítom róla, hogy ezeket megbocsátottam neki. A végén pedig én kérném a bocsánatot tőle, amiért sokszor megbántottam, és amiért elítéltem őt (akár gondolatban, akár szóban).

Az egész levél pofátlatnul őszinte lenne. Talán fel is háborodnának tőle első olvasáskor, ám a végén mégis elérném vele a célomat.

Most persze valami mást kell kitaláljak, mert ezzel az írásommal lelepleztem magam és lássuk be, lehetnek mellékhatásai is a dolognak. Ha véletlenül még életemben szétküldődne az üzenet, mert elfelejteném újraidőzíteni, vagy éppen kómába kerülnék, akkor gáz lenne. Lehet, hogy szereznék pár ellenséget, mert egy elő embernek sokkal nehezebb megbocsájtani, mint egy halottnak.

De ez a csel, amúgy is gyávaságom bizonyítéka lenne, mivel nem volt elég vér a pucámban, hogy életemben lerendezzem a kényes ügyeimet. Ej, pedig rengeteg kis és nagy dolog van, amit meg kell bocsájtanom, és amiért bocsánatot kell kérnem. Lehet, időm se lenne mind megoldani.

Előadás

2011-01-16T12:11:00.003+02:00

Célok

2011-01-09T11:34:00.002+02:00

Ismét itt vagy egy új év, ami nem is annyira új, hisz tele van visszatérő rémálmokkal. Ez csak annak lehet a jele, hogy 10 év alatt sem tudtam túllépni önmagam korlátain.
Eddigi céljaim nem tudtak teljesülni, bármennyi időt és energiát fektettem bele. Valami mindig keresztülhúzta a számításokat. Nem tudtam a világnak sok értelmes, tudatos gyereket adni, nem tudtam egy irigylésre méltó családot alapítani, nem találtam meg azt a valakit, akivel egy irányba nézünk és kézenfogva haladunk az élet rögös ösvényein. Rengeteg időt beleöltem és mégis be vagyok rekedve egy körforgalomba. 10 év alatt sem tudtam kimászni belőle? Akkor bennem van a hiba.

Célok nélkül nehéz élni, ezért keresnem kell valamit, amiért mégis érdemes. A párkapcsolat-játszmákból mára teljesen elgem lett. Nagyon úgy tűnik, hogy alkalmatlan vagyok az ilyesmire.
Most csak annyit tehetek, hogy teljesen visszavonulok a belső világomba és dús növényzettel töltöm meg a sivatagomat. Továbbra is tenni szeretnék a világért, de ezúttal társ nélkül próbálkozom. És ha ezen próbálkozásom is kudarcba fullad, akkor a testemmel fogom táplálni a virágokat. Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág...

Köszönöm a zenét

2010-12-28T16:28:00.004+02:00

Van úgy, hogy az ember össze van zavarodva és tele van olyan kérdésekkel, amit még ő maga sem tud megfogalmazni. Ilyenkor a legjobb, ha alszunk rá egyet.
Én aludtam egyet és választ kaptam a kérdéseimre.
Az álom:
Angol órán vagyok és megérkezik a tanár. Nem értem mit keresek én egy osztályteremben, tini gyerekek között. A tanár kiadja a feladatot: írjunk esszét egy zeneszámról, amit a padunkban található fülhallgató segítségével hallgathatunk meg. Kiveszem a fülhallgatót és belehallgatok. Felismerem a számot: Abba - Thank you for the music. Hallgatom a számot és írom a szövegét, hogy majd tudjam kidolgozni. Közben rengeteg ötletem születik az esszével kapcsolatosan, csak jönnek a gondolatok, érzések. Nem győzöm írni. Angolul írok, de magyar szavak jelennek meg a papíron. Visszanézve undorodom a kézírástól, mert nagyon csúnya és torz, mintha nem is az enyém lenne.
A padtársam egy fiatal lány, akit csak futólag ismerek. Másolja az én munkámat. Engem elgondolkodtat: hogy létezik, hogy belőle semmilyen gondolatot nem hoz ki ez a szám?

Az ateisták most azt mondanák, hogy az emberi agy nagyon összetett szerv és megalkotott egy álmot a tudatalatti ismereteim alapján, hogy feloldja a problémáimat.
Szerintem is összetett szerv, de ezt az álmot nem ő alkotta. Ő csak felfogott egy üzenetet (ami ki tudja honnan jött) és számomra érhető filmet készített belőle.

Köszönöm a zenét.

Fenyők

2010-12-05T20:01:00.008+02:00

A szeretet ünnepe ragyogó alkalom arra, hogy az emberek fenyőfákat vagdossanak halomra. A kereskedőknek ez jó, hisz pénzt kereshetnek, az egyszerű embereknek is jó, mert (csak) ettől lesz karácsonyi hangulat a családjukban. Ünnepek után az ember kidobja a fát az ablakon, a kereskedő is valamilyen módon megszabadul a nyakán maradt árútól.
És az élet megy tovább.
Szegény székely testvéreim sem látták még be, hogy a fenyő többet ér az aranynál.
Szeretnének gyorsan meggazdagodni, lehetőleg kevés munkával, ezért elcserélik az igazi értéket hamis csillogásra.
Természetesen kapható már elő fenyőfa is, ami több évig is szolgálhatna karácsonyfaként aztán élhetne tovább a szabadban, de ez a lehetőség nem annyira izgi. Inkább le kell vágni a fát. Hát végülis a természet van értünk, nem? Mi pedig a teremtés koronái vagyunk, akik élünk és uralkodunk mindörökkön örökké a természet fölött. Vagy nem is örökké?

"Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.

Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod,
Én már nem nézem.
Azt, hogy hallgass énrám ott fenn, a magas létrán,
Én már nem kérem."

Ajándékozás

2010-12-05T19:01:00.003+02:00

Egy kicsit különcnek érzem magam, mert az ünnepek alkalmával mindig felfordul a gyomrom az ajándékozástól(főleg a modern formájától). Ilyenkor (állítólag) tele vannak a bevásárlóközpontok, agyontapossák egymást az emberek, talán még hitelt is felvesznek, hogy a kívánt javakat meg tudják szerezni. A kereskedők is nagyon örülnek az ünnepeknek, hisz ilyenkor még több birkát csalogathatnak be üzleteikbe és el is tudják adni nekik a sok kacatot.
Úgy a gyerekek, mint a felnőtt gyerekek tele vannak elvárásokkal. Megszokhatták, hogy minden évben kapnak valami értékeset, szépet, finomat, hasznosat. Aki ajándékot ad, az titokban vár is valamit érte, még akkor is ha nem ismeri be (önmagának sem).
Persze, a tavalyi ajándéknál valamivel többet, jobbat kell adni, hisz az elkényeztetett kölykök már nem érik be egy finom csokival. Hogy is érhetnék be? Minden földi jóval el vannak halmozva és a kisujjukat sem kellett mozdítsák semmiért. Csak ülnek a számítógép előtt, idióta közösségi portálokon ütik agyon az időt és néznek ki hülyén a fejükből, ha csak egy bugyit hozott a mikulás.

Valamikor az ajándékozás az egyén túláradó szeretetét jelképezte. Manapság, az önmagukból kifordult emberek ezzel próbálják bizonyítani, hogy van még bennük érzés. Régen az ajándékozás következmény volt, ma inkább cél.

Lehet, csak én vagyok ennyire sivár lelkileg, de én nem akarok ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal ajándékot cserélni. Ettől eltekinte szívesen elbeszélgetnék velük egy pohár bor mellett viccelődve, mosolyogva, álarcok nélkül. Egy ünnepi, meghitt vacsora a családdal, karacsonyi énekek éneklése... Igen, az ajándék... Egyetértés, béke? Igen, az is ajándék.
Ha az ember mégis valódi ajándékozásra vágyik, akkor ezt megteheti titokban is, ahogy ezt Miklós püspök tette. Véleményem szerint csak akkor ajándék az ajándék, ha olyan személynek adjuk, aki nem tudja viszonozni, aki nem is sejtette, hogy kapni fog bármit is, és azt se tudja, hogy ki volt az ő jótevője. Ja, és a legjobb, ha mi is elfelejtjük ezen jótettünket és nem veregetjük a saját vállunkat egohízlalás céljából.

Éber álom

2010-11-14T19:58:00.003+02:00

Pár éve, egy kocsmázás alkalmával vitába keveredtem egy szakképezett filozófussal. A vita tárgya egy kérdés volt, amit én szegeztem neki: honnan tudod, hogy most álmodunk-e vagy sem?

Én azzal érveltem, hogy álmunkban minden nagyon valóságos: a fájdalmat is lehet érezni, fáradtságot is, a díszlet is elég valósághű és az utánunk rohanó szörnyek is nagyon meggyőzőek, hisz menekülünk előlük.

Ő - mivel érvelni nem tudott -fejemhez akarta vágni a sörös korsót, hogy ébredjek fel :).
Tovább nem is vitáztam, mert láttam, hogy részeg szegény, de aztán nekem ugrott és megmarkolta az ingemet. Érdekes látvány, amikor egy 150 cm magas, filozófia könyvön izmosodott ego harcba száll és félelmet nem ismerve védi a várát egy 190 cm magas emberrel szemben.
Mosolyogtam a helyzeten, hisz életemben nem keveredtem verekedésbe. Vicces volt, hogy nem egy bicskás bunkó köt belém először, hanem egy részeg filozófus, aki kifogyott az érvekből.

Aztán végül nem lett verekedés a dologból, de nekem megfordult a fejemben, hogy ez az egész csak egy álom. Sajna azóta sem ébredtem fel belőle :)

Ej, ha rájönnék, hogy álmodok akkor bármit megtehetnék: repülhetnék, falakon átmehetnék, láthatatlanná válhatnék, új világot teremthetnék, stb (előfordult már máskor is álmomban, ha tudatossá vált az álom).

Végezetül ajánlok egy filmet, ami kifejezetten a tudatos álommal foglalkozik: Eredet (igen, te is megnézheted :)).

Színház

2010-11-10T20:51:00.001+02:00

Melyik jobb? Nézni a darabot és okulni belőle vagy szerepet játszani és elveszni benne?

Agybaj elleni tanácsok (önmagamnak)

2010-10-19T18:15:00.006+03:00

Tudom, hogy néha elkeseredsz és úgy érzed, hogy Téged senki sem szeret. Jól ismerem azt az űrt is, ami szívedben tátong és amit nagyon nehéz betömni világi dolgokkal. Számomra nem idegenek a téged körülvevő emberek sem, akik jól ismerik a gyenge pontjaidat és célzott döfésekkel egy perc alatt padlóra tesznek. Az én lelkemben is fel-fellobban a tisztító tűz és olykor én is elvonulok sebet nyalogatni.
De fölösleges harcolnod a pillanattal, ha már úgy is rád talált. Úgy nézzél szembe vele, mintha te hívtad volna be az életedbe és hagyd, hogy végezze a munkáját. Ha visszautasítod sértődött lesz és kísértetként visszajár hozzád.
És a körülményeket se hibáztasd soha. Ne gondolkodj azon, hogy mi lett volna ha másképp csinálod. Így csináltad és kész. Légy felnőtt, vállalj érte felelősséget.
És bocsáss meg nekik is, akik most ádáz ellenségnek látszanak. Észre kell venned, hogy ők is ugyanolyan betegségben szenvednek, mint Te. Ha mindig egymásra acsarogtok, csak egyre betegebbek lesztek. Öleld át Őket akkor is ha utálnak Téged. Nem tehetnek róla, hogy néha elszalad velük a ló, hisz Te is csak utólag veszed észre, hogy valakibe kardot döftél.
Segíts nekem szétszaggatni az öntudatlan sötétség hálóját. Cserébe tiéd lehet a Béke.

2010-09-23T21:57:00.000+03:00

Pártoskodás

2010-09-22T20:18:00.006+03:00

Ahogy a folyó elválasztja egymástól a partokat, úgy szaggat egy nemzetet pártokra a politika.
Meddig mélyülhet még a szakadék?

Én, a zenész

2010-08-28T09:49:00.009+03:00

Egy elég vicces helyzetben találtam magam tegnap, ugyanis valaki elhívott zenélni. Ennek a dolognak én hintettem el a magjait pár hónapja, amikor szóltam az illetőnek, hogy vásároltam egy brácsát és majd idővel elmennék vele népzenét játszani.
Nem gondoltam, hogy eljön ez az idő és azt főleg nem, hogy nem lesz olyan zenei tudásom, amit mások elé vihetnék. Az idő eljött és én nem voltam eléggé felkészült, ezért próbáltam kötni a kereket, hogy nem megyek. Aztán ő igérte, hogy szerez nekem egy egyszerűbb hangszert és akkor beadtam a derekam. Az illető hangszer a gardon.
Életemben először érintettem ezt a hangszer és pár perc múlva már ütögetnem kellett. Szerencsére a ritmusérzékemmel nincsen baj és elég jól kijöttem a dologból, sőt olyan ritmusképleteket is használtam, amiket csak profik szoktak.
Ki gondolta volna, hogy az első, nyilvános zenélésemen olyan hangszerrel játszom majd, amit addig nem is érintettem? (tanulgatom a zongorát, hegedűt, brácsát, de a tudásomat még nem merném megmutatni senkinek :) , és igen, tudom, hogy csak egy hangszerre kellene összpontosítani).

És itt 2 példa a hangszer használatára:

Rendszer

2010-08-28T08:45:00.007+03:00

Egyes ismerőseim azzal vádolnak, hogy túlságosan ellenzem azt a rendszert, amiben élünk és helyette inkább anarchiára vágyom. Az természetes, hogy nem tartom jónak a mai, emberiséget szándékosan butító és végletekig kihasználó társadalmi, gazdasági és politikai uralmat.
Nem értékelem a lelketlen szónokokat sem, akik száraz elméjükből fakadó, kusza gondolataikat úgy tálalják, mint végső igazságot. Fáraszt, ha egy politikus mások elfogadására buzdít, de közben annyira átlátszó szegény, hogy a falat is látom mögötte. De ugyanígy értelmetlennek látom a buzgó forradalmár tevékenységét is, aki alkoholos mámorában tömegeknek ad jelszavakat és az erkölcsösség fontosságát hangsúlyozza, miközben ő köszönő viszonyban sincs az erkölccsel.
Az egyénekben is lehet hiba, mert szűretlenül beengedik a fejükbe a gondolatokat és magukévá teszik. Az természetes, hogy a tévé nem hazudik.
A kedves országunkról inkább ne is beszéljünk... Azt hangsúlyozzák, hogy az alkotmány szerint románia (szándékosan kisbetű) egységes nemzetállam (gondolom a román nemzetről van szó). Remek. Akkor én a kisujjamat sem fogom mozdítani érte. Felőlem csődbe mehet, darabokra szakadhat, egy könnyet sem fogok ejteni érte. Majd hátha belátják, hogy ilyen észjárással nem lehet országot építeni...
De tévedés ne essék. Én nem egy olyan világot szeretnék, ahol bárki leölheti és kirabolhatja a másikat. Tudom, hogy ilyen soha sem lesz, de én arra vágyom, hogy a törvény ne kívülről jöjjön, hanem az egyének lelkéből. Az államokat ne erőszakkal hozzák létre, hanem a közös gondolkodással, világnézettel rendelkező emberek saját elhatározásukból társuljanak össze. A vezetők a közösségekből kerüljenek ki alázatos munkájuk és rátermettségük alapján.
Sajnos nem az ideák világában élünk, így egy ilyen világ megvalósulásának esélye kb. nulla. És a jó öreg Weöres Sándor bácsi is figyelmeztetett engem, hogy nem jól gondolkodok ezzel kapcsolatban:

"Irmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.

Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra
hivatkozva ártalmasat követelnek.

(...)

Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod.

Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg." (A közösség-javításról)

EMI tábor

2010-08-15T22:18:00.004+03:00

Idén ismét résztvevője voltam az erdélyi EMI tábornak és vegyes érzésekkel tele érkeztem haza. Egyrészt van bennem remény, hogy végre elindul egy folyamat, aminek következtében a magyar anyanyelvű emberek öntudatra ébrednek és egymásra találnak. De még él bennem a kétely is, hogy ez nem fog elég gyorsan megtörténni.
A táborlakók egy kis százaléka rendszeresen eljárt előadásokra, kézműves foglalkozásokra és egyéb szemfelnyitó rendezvényekre. Külön öröm, hogy voltak felvidékiek is, de üröm az örömben, hogy egy előadás után vitába keveredtek egymással.
Mint említettem az emberek elég kis százaléka járt az előadásokra, nem vagyok meggyőződve, hogy elértük a kritikus tömeget, ami pár éven belül egy igényes, nemzeti tábor kialakulásához vezetne. Már csak azért sem, mert az érdeklődők vélemenye sem teljesen egységes és sajnos meg van bennünk a bizalmatlanság is a nemzettársaink iránt :(.
Az előadósátrak látogatóin kívül jelen volt egy nagyszámú, látszólag semleges réteg is. Ezek között ott volt a sok Kárpátia rajongó, fejjel a falnak szaladó, cigiző, részegen bazdmegoló, polóval magyarkodó, mindenkit utáló egyén is. Sajnos ez a réteg ki fog halni, mert szaporodást nem tekinti egy nemzetmentő eszköznek. Persze én tudom, hogy a nagymagyaroszágos poló is segít valamit, hisz aki látja, az elképzeli a régi országhatárokat és a gondolatnak teremtő ereje van.
A következő réteg a fiatal, erkölcsi láncoktól szabad, agymosott, semmi iránt nem érdeklődő egyének halmaza. Nem teljesen az ő hibájuk, hogy ilyenek és talán ha érettebbek lesznek, változnak valamit.
Van egy olyan réteg is, ami a nemzeti egység ellen pofázik. Ezek még mindig a magyarországi testvéreket hibáztatják a gyászos népszavazás miatt és verik a mellüket a székelységükkel.
Nem látják be, hogy bár székelyek vagyunk és nyakasak, attól még egy nyelvet beszelünk és testvérek vagyunk. Nem mondta senki, hogy nem lehetünk kicsit másak, sőt az anyaországiak kifejezetten szeretik a székelységre jellemző, már-már vicces vonásokat. Minél apróbb részekre osztjuk egymást annál könnyebb lesz elérni valamit a "barátságos" Kárpát-medencében elő népek közelségében, igaz? Jöhetne végre egy újabb vérszerződés...

Mindeképpen örülök, hogy van egy ilyen tábor Székelyföldön és foglalkozik a magyarság és székelység nagy sorskérdéseivel. Például a 2011-es népszámlálás kérdésével, mikor is kiderülhet, hogy az erdélyi magyarság létszáma ismét óriásit csökkent a legutóbbi népszámlálás óta. Sajnos addig nem tudom érdemben szaporítani a magyarajkú emberek számát... és talán később sem, ha nincs egy megfelelő társam. A gyereknemzéshez is két ember kell.

A, mint alap

2010-08-01T19:09:00.004+03:00

Nagyon meglepő volt szembesülnöm a ténnyel, hogy sok nyelvből hiányzik az "a" hang. Vajon hogyan tudják kifejezni a hangulatukat, ha nélkülözniük kell a legmélyebb magánhangzót? (a hangok teljes halmaza nélkül, csak hiányosan lehet hangulatot kifejezni.)
Legmélyebb, mert ez az alap. (alap, alagút, alagsor, alja, alul, alvó, alom, avar, alatt, aljas - mind valami lenti, mély dolog)
Ha a románok ki kell ejtsék a nevemet, akkor mindig "o" vagy "á" hangot használnak az "a" helyett. Vajon miért? Biológiailag ugyanolyan adottságokkal rendelkeznek mint én, mégis képtelenek kiejteni? Jaj, ez szörnyű lehet. Hála a fennvalónak, hogy rendelkezésemre áll az "a" hang és ki tudom mondani a jajszót :).

Egyedül

2010-08-01T18:56:00.003+03:00

Gyerek koromban sokat voltam magamra hagyva és talán ennek köszönhető, hogy most is jól kijövök magammal. Napokon át tudnék egyedül lenni és egy percig sem unatkoznék.
A társadalmi életem szempontjából ez természetesen hátrány, mert elhanyagolom a barátaimat, nem hallom meg a híreket, teljesen el vagyok szigetelődve.
Annak örülök, hogy el tudom szórakoztatni magam, de az cseppet sem tetszik, hogy nem mozdulok a barátok felé egyetlen lépést sem.
Nem tudom mi lehet a tunyaságom oka, hisz jól érzem magam közöttük. Talán attól tartok, hogy én nem vagyok elég érdekes és szórakoztató számukra.
Pedig, ha tudnák mi minden jár a fejemben... De lehet, hogy ők egész más dolgok után érdeklődnek. Vagy mégsem? Ha így folytatjuk, soha nem derül ki.

Táposok

2010-07-05T22:23:00.005+03:00

A székelyek talán különlegesnek érzik magukat, amikor táposnak nevezik a magyarországi testvéreket. Tápos alatt sápadtarcú, természettől és Istentől teljesen elszakadt egyént szokás érteni, akit inkább sajnálni kell, mint irigyelni.
Lehet, hogy részben igaza van a székelynek, amikor különlegesnek érzi magát, de azért szétnézhet a saját háza táján is.
Hogy vannak tápások Magyarországon az biztos, alá is támasztom egy történettel:
Megérkezik egy néptáncosokból álló csoport a mi kis falunkba és mi nagy szeretettel fogadjuk őket. Többségük tizenéves lány, akik nagyon szépek és istenien énekelnek.
A magyar nép krémje érkezett hozzánk - gondolná az ember - hisz ők ápolják és élesztik újra a magyar hagyományokat.
Aztán ha közelebbről megnézzük, látjuk a hibáikat is. De hát Istenem, kinek nincs hibája?
Azt, hogy nyálasan beszélnek és hülyén hangsúlyozzák a szavakat nem lehet felróni nekik. Nem tehetnek róla. A hálátlanságuk viszont felháborító.
Egy hétnél is többet laknak egy házban, senki sem kér bért tőlük. Nem kopik el a ház attól és különben is, magyar testvérekről van szó.
A vendéglátó asszony a lelkét kitéve főz nekik, nem kér semmit cserébe. Nem is egy féle ételt, hanem kettőt. Hátha valaki nem szereti. És nem csúszómászókat főz, hanem éltető, finom, zamatos ételt.
És akkor jön a tápos kisliba és azt mondja: fúj, én ettől is hányok és attól is..., én csak a bolti kaját szeretem... Mindezt idióta hangsúllyal.
És még csodálkoznak, hogy miért kerülöm az ilyeneket messziről? Hát azért, mert még nem találkoztam normális magyarországi fiatallal előben(és bocsánatot kérek a kivételektől, tudom hogy vannak). És hangsúlyozom, hogy fiatallal. Mert vannak olyan vendégeink is, akik közelebb állnak hozzánk, mint a testvéreink.
De amikor ezeket látom, mindig elkeseredek.
Ez a magyar nemzet színe, akikért az életemet is feláldoznám? Ezekkel vállalok én közösséget és védem, ha valaki rágalmazza? AZ ŐSEIM FORGOLÓDNAK A SÍRJUKBAN.

De táposok közöttünk is vannak szép számmal. Aki munkanélküli, de dög megművelni a kis kertjét. Dög ültetni valamit, amit majd megzabálhat. Inkább eladja a földet, amit az ősei szereztek és tartottak meg kimondhatatlan nehézségek árán. Eladja és vásárol a Kauflandból. Vagy az idióta székely kölykei az iskolában, akik fociznak az ingyen kapott kiflivel.

Saját magam számára az üzenet csak annyi: A pokol legmélyebb bugyraiban se legyen nyugodalmam, ha ilyen utódokat nemzek és nevelek. Gaz se nőjjön a síromon, ha nem tettem meg minden tőlem telhetőt az utódaim megmentéséért.

A nemzet Őrangyalához: Te mindent megtettél értünk. Ha ezek után sem tudunk emberhez méltóan, magyarul/székelyül élni és viselkedni, akkor hagyjál magunkra most.
Válassz egy életrevaló népet magadnak, mely méltóbb a védelmedre.
Ha annyi erőfeszítesed árán sem tudtál felemelni minket és még esélyt sem látsz rá a közeljövőben, akkor engedj eltűnni minket a föld felszínéről, mert bennünk van a hiba.

Filmajánló

2010-06-22T22:57:00.003+03:00

A szeretet szimfóniája (August Rush).
Nem tájékozódtam róla, csak megnéztem valaki ajánlására. Számomra felejthetetlen.

Hűtlen

2010-06-09T20:04:00.000+03:00

Nélküled

2010-06-05T10:07:00.000+03:00

Hagyaték

2010-06-03T22:16:00.002+03:00

„…Én csak egyike vagyok azoknak, kik őrzik még mindég a szent hagyatékot, amit őseink hagytak volt reánk sok száz esztendeje annak, régi időkből, mikor még az Úr nemzete voltunk. Őrizzük, egyre csak őrizzük az Úr védelméhez visszavezető kicsinyke ösvény titkát, mely olyan ma már ebben a nagy megbolydult világban, mint elmohásodott vadcsapás havaserdő sűrűjében, amit már csak a lélek láthat meg, nem a szem. Mert egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor nagyon régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk…” Wass Albert - Hagyaték

Wass Albert: A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA

2010-06-03T22:14:00.001+03:00

Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt

A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:

1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.

Fodrászat

2010-05-26T20:52:00.006+03:00

Ma úgy alakult, hogy el kellett vegyem anyumat a fodrászatból. Sajnos még nem volt kész és le kellett üljek várakozni.
Fél percen belül beszédbe elegyedtem az ott várakozó hölgyekkel és a fordásznővel: egy kényes témát kezdtünk feszegetni. Nevezetesen a hajfestést. Én kifejtettem a véleményemet a természetes dolgok szépségéről, továbbá arra is rátértem, hogy az ősz haj egyáltalán nem csúnya, sőt. Eszembe jutott nagymamám a hófehér hajával, aki szinte csillog a belőle sugárzó jóságtól. Aztán édesanyám szürkés fejére néztem és a tükörből egy angyal mosolygott vissza rám. Tökéletes, harmonikus. Ennél szebbet nem lehet csinálni belőle - gondoltam magamban.
Aztán egy idősebb hölgy nagyon kiosztott engem az idióta maradiságomért. Elmesélte, hogy volt egyszer egy barátja, aki nem engedte, hogy megfestesse a haját, de aztán ő kirúgta. Hogy jönnek ahhoz a férfiak, hogy beleszóljanak ilyesmibe?
Támadott, ezért védekeznem kellett. Mondtam neki, hogy nekem soha nem volt olyan barátnőm, aki hajat akart volna festetni, de meg se hallgatta az érveimet. Aztán beláttam, hogy nem értek az ilyesmihez, hisz én egy egészen más világban élek.
Felőlem mindenki azt csinál, amit akar.
Ismerek sok öregasszony, akinek szép vörös haja van, csak épp a sápadt arca nem talál hozza. De ha a festéktől teljesebbnek érzi magát, akkor minden rendben van. Nem szóltam egy szót sem.

"A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta."(Weöres Sándor)

Kopaszodás

2010-05-19T21:05:00.005+03:00

11 nap múlva töltöm a 28 évet de már eléggé meg van gyérülve a hajam és el kell, hogy ismerjem: zavar a dolog. Pedig semmi különös nincs ezen, elég sokan vannak még ebben a hajóban. Biztos ők sem örülnek neki, de valahogy elviselik. Mások pedig direkt leborotválják a fejüket és még büszkék is rá.
Olvastam a kopaszodásról és gondolkodtam is, hogy mi lehet az oka és az értelme. Az "okos" orvosok a férfi nemi hormonokat jelölik meg, mint a kopaszodás fő okát. Ezt sem tartom kizártnak viszont az orvosok következtetéseit általában baromságnak tartom, mert a legtöbb esetben fogalmuk sincs mi a betegségek igazi oka. (nem mintha nekem lenne).
Ha a lelki okait vizsgálom, akkor eszembe jutnak a szerzetesek, akik leborotválták a fejüket, hogy közelebb kerüljenek az égiekhez. Ha ezt magamra vonatkoztatom, akkor bennem is él egy olyan vágy hogy közelebb kerüljek az égiekhez vagy akár az embertársaimhoz. Talán ezért szabadulok meg a hajtól, talán le akarok vedleni minden dolgot, ami elválaszt másoktól. Persze lehet, hogy ez is csak belemagyarázás. Ami még érdekes számomra, hogy rohanó világunkban sokkal több kopaszodó fiatalt látok, mint a jó öreg kommunista rendszerben. Stressz? Lehet benne valami.
Ami a legjobban idegesít ebben a dologban az a hiúságom. Nem értem, hogy miért ragaszkodok a testrészeimhez, hisz előbb vagy utóbb, de mindenképpen lerohad rólam ez az anyagkupac. Érdekes módon, ha állatokkal vagyok, akkor nem gondolok a hajamra. Nem gondolkodok azon, hogy vajon a tehén mit gondol rólam, tetszem-e neki kopaszon. Az emberek előtt viszont szarul érzem magam. Vajon mi lehet a véleményük rólam? hm... Hát mi lenne? Biztos megállapítják, hogy gyérül a hajam, de épp olyan magasból sz*rnak rá, mint én egy másik ember kopaszságára vagy egyéb "nagy" problémájára. Sajnos sokkal súlyosabbnak érezzük a bajunkat, mint más emberek. És mégis a más véleménye miatt aggódunk pedig tudhatnánk, hogy ők is csak a saját kis bajaik felfújásával foglalatoskodnak.
Ha találkozok valakivel, akkor viccesen megjegyzi, hogy héé, te kopaszodsz... Hú mekkkkora hír ez nekem basszus, hisz tükörbe nem szoktam nézni.
Hülyén fogom fel? Lehet.

Találkozó

2010-05-14T09:06:00.005+03:00

Semlegesen nyugtáztam magamnak ezen a reggelen, hogy megértem a 10 éves érettségi találkozóm napját is. Meglepő, hogy ilyen gyorsan itt van, de mégis, ha visszagondolok az elmúlt tíz évre, rengeteg élményt fel tudok idézni. Van köztük kellemes és kevésbé kellemes...
Talán az osztályfőnöki órán beszámolót kell tartanom a leköszönő évtízedről, de nem tudom mit mondhatnék. Esetleg azt, hogy nem nősültem meg, nincsenek gyerekeim, nincs semmim, nincs helyem, csak a fejem, hogy a falba verjem... Aminek látszata van az összes tevékenységem közül az a hajam, mert azt elég aktívan hullattam az utóbbi időben. Ja és picit megemberesedtem(értsd híztam). Hogy a felfogasom hatvanszor megváltozott és egy kis bölcsességre is szert tettem az persze nem látszik.
Találkozok egy olyan közösséggel, aminek soha nem voltam igazán részese. Az épület persze szép és nagy a múltja, Márton Áron püspökünk nevét viseli.
De csomó negatív élmény, csomó antipatikus ember, idióták, sznobok és én is a hülye fejemmel... Persze voltak "szerelmek" és egyéb kellemes élmények is, de sokkal kevesebb.
Akkoriban úgy tudtam, hogy a lúzerek csoportjába tartozom és talán ez meg is felelt a valóságnak, de nem is szerettem volna a menő csávokkal bandázni, szóval ez volt az egyetlen megoldás a magány kivédésre.

Kiváncsi vagyok, tíz év alatt merre alakultak a dolgok. Csak ezért megyek el. A változás törvényszerű, senki sem maradhat ki belőle. A kérdés az, hogy merre változtak az emberek. A világról tudom merre tart. Amúgy eléggé bizonyos, hogy mivel én óriásit változtam, a világ is megváltozott a szememben, emberestől együtt :)

Nagyképűség

2010-04-19T21:28:00.005+03:00

Miért is zavartak mindig a nagyképű emberek? Hát mert azt képzelik magukról, hogy fölöttem állnak, holott fölöttem nem állhat senki...
Talán tényleg igaz a mondás miszerint azt utáljuk másban, ami bennünk is megvan?

Áruló

2010-04-15T21:06:00.000+03:00

Mit árul az áruló?

Többek közt a becsületét...

Isten

2010-04-01T22:14:00.007+03:00

Már elég rég elmúlt a gyerekkorom és vele együtt meghalt az akkori Istenem is.
Négy éves lehettem és már templomba jártam. Pontosabban vittek, mert időben el kell kezdeni a lurkó vallásos nevelését, hisz becsületes katolikus embert kell faragni belőle. Akkoriban nagyon kíváncsi voltam, rengeteg fárasztó kérdést tettem fel a szüleimnek és nem volt nyugtom, amíg választ nem kaptam. És minden választ lenyeltem és magamévá tettem, nem volt "fogam" amivel megrághattam volna. Telt múlt az idő és én egyre csak gyarapodtam és a családom kedvét lelte bennem.
Emlékszem, még óvodás voltam, amikor megkérdeztem anyumat, hogy mi az a halál. Már nem rémlik a válasza, de tovább kérdeztem: mindenki meghal? Igen, mindenki. És te is anyuka? Igen, én is - mondta szemrebbenés nélkül. Ettől összeszorult a torkom és elvonultam, hisz mindig is ő állt legközelebb hozzám.
Ekkor még nem ismertem a bűn fogalmát. Ha egy templomi énekben szó volt arról, hogy "Isten báránya elveszi a világ bűneit" akkor csak néztem ki furcsán a fejemből és gondolkodtam. Ki lehet ez a bárány és miért vesz el valamit tőlünk... Valamit, ami a miénk... Aztán később kaptam egy listát a bűnökről, megmondták, hogy mit szabad és mit nem. Főleg azokat a dolgokat verték belém, amikkel ingyenes utazást nyerhetek a pokolba. Lassan teljes képem lett az "Istenről", igazi katolikussá váltam és mindenre volt magyarázatom. Igyekeztem betartani a parancsokat és iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt, ha mégis megszegtem valamelyiket. A gyónás által viszont megtisztultam, mert tudtam, hogy Isten megbocsájtott nekem.
Telt az idő és én egyre csak nőttem és nőttem. S az én Istenem annyira rugalmas volt, hogy csak 20 éves koromban kezdett haldokolni, de akkor elég gyorsan. 21 éves koromra meghalt szegény és én egyedül maradtam a rideg világban. Nem adott már biztonságot senki. De nem éreztem jól magam így, hiányzott valami... Ezért szerettem volna egy új Istent teremteni saját képmásomra. Fogtam a régi Istenem halott tetemét és kezdtem toldozni-foldozni. Sokféle új anyagot belepréseltem és lelket is leheltem belé, de sajnos fogyatékos lett, még az enyhe szél is ártott neki. Egy ideig gyógyítgattam, aztán sorsára hagytam. Ha igazi Isten lenne, akkor nem szorulna egy halandó segítségére - gondoltam.
Most itt állok egyedül a régi isteneim szétmálló tetemén. Sokat segítettek rajtam valaha, de már nincs erőm életben tartani őket.
Jelenleg nincs olyan Istenem, akit meg tudnék nevezni és fel tudnék ruházni bizonyos tulajdonságokkal. Valahol mélyen érzem, hogy van Valami vagy Valaki, aki áthat mindent. Nem tudom Őt belegyömöszölni egyik skatulyámba sem. Nem tudok a nevében embereket téríteni vagy legyilkolni. Nem látok összefüggést a szertartások és az Ő akarata között. Nem tudom, hogy ki van a legközelebb Hozzá, de keresztény nézőpontból úgy gondolom, hogy Jézus valóban benne volt és Ő Jézusban.
Talán ezek után nem lehet engem igazi katolikusnak nevezni, de azt tudom: mint a szarvas a forráshoz, úgy vágyik az én lelkem Hozzá.

Nemzeti ünnep

2010-03-15T07:00:00.000+02:00

Ne késsetek harangok
siessetek csatába,
Isten tornyából szálljatok
a szegény föld sarába.
Segíts harang dörögni,
nyelved így megmarad,
most majd ágyú dörgi el
imádságodat.

Templom lett az égbolt,
csaták tere benne
a szabadság oltárához
ágyúk térdepelnek.

Nem lesz üres a tornyod
ne félj harang, ne félj.
Szívünk ott fenn dobban
egy még szebb tornyodért.
Szabadság lesz a tornyod
ne félj harang, ne félj.
Add hát kölcsön nyelved
Dörgéssel beszélj.

Úgy élünk tovább,
ha most mind meghalunk,
a szabadság istenéhez
ágyúkkal imádkozunk.

Álmodtam az éjjel, puszta lett a világ.
Százezernyi sírhantra nem került virág.
Álmodtam, hogy hős anyák fiúkat siratták,
s tiltva volt az ünnep is, mikor győzött
a szabadság.

Győzni fogunk ha itt már
seregben ágyú áll.
Az obsitos harang is egyszer
Tornyába visszaszáll.
Elfeledjük majd lassan
a harcot, vérözönt,
a béke minden ágyút
haranggá visszaönt.

Nemzettudat

2010-03-11T10:06:00.004+02:00

Azt látom, és talán nem vagyok egyedül, hogy a magyar nemzet darabokban hever. Még mindig. És a tény, hogy a székely nép is hasonló széteséstől nyög, talán bizonyítja, hogy rokonok vagyunk a magyarokkal. S annak ellenére, hogy számtalan egyén törekszik egyesíteni a népet, a helyzet reménytelennek látszik. Aki valamit próbál tenni az már alapból gyanús a többiek szemébe. Mindig árulástól tartanak, igaz nem alaptalanul. A történelmünk tele van árulással, szinte minden veszteségünk belső árulás következménye. Vajon csak a mi népünknél van így vagy más népek is hasonló gondokkal küzdenek? Ha csak mi nevelünk ki gerincteleneket, akkor hol rontottuk el?
Sok népet engedtünk be magunk közé és az idegen gének néha bosszút állnak? Nem hiszem, hogy a géneket kellene hibáztatni.
Ha volna rengeteg pénzem, akkor az egész magyarság körében elvégeznék egy magyarságvizsgálatot. Minden magát magyarnak valló egyént megkérdeznék és, aki átment a vizsgálaton annak adnék egy "igazi magyar" vagy "igazi székely" címet, amit egy igazolvány is bizonyítana (persze az ilyesmit nem igazolvány kéne bizonyítsa hanem a tettei). Hazugságvizsgáló gépet kötnék rájuk és kérdéseket tennék fel:

1. Tegyük fel hogy a szomszéd, háromgyerekes családapa tesz egy rendszerellenes kijelentést. Gerinctelen jelzővel illetti a mi "nemes" vezetőnket. Elárulnád őt 1.000.000 euróért tudva azt, hogy elveszítheti a munkáját? (igen, nem)

2. Egyik nemzettestvéred nehéz helyzetbe került és a segítségedet kéri. Tudod, hogy keményen és becsületesen megdolgoztál a javaidért, de van némi többleted, amire nincs szükséged. Odaadnád a testvérednek? (igen, nem)

3. Eladnád a telkedet, termőföldedet, erdődet jó pénzért egy idegenszívű és/vagy nyelvű embernek, aki nem tudja, hogy nagyapádék mennyit szenvedtek, hogy megtartsák neked ezt a földet? (igen, nem)

4. Ha valaki halállal fenyegetve rá szeretne venni, hogy tagadd meg magyarságodat/székelységedet, megtagadnád? (igen, nem)

5. Ha valaki arra kérne, hogy öljél meg egy embert (nemzettestvért vagy idegent), különben meghalsz, mit tennél? Megölnéd? (igen, nem)

Helyes válaszok: 1. nem, 2. igen, 3. nem, 4. nem, 5. nem.
Ha 4 nemleges válasza, akkor nem-es ember az illető :)

Bosszú

2010-03-10T17:31:00.002+02:00

Hogyan lehet valakin bosszút állni úgy, hogy végre megtanulja a leckét és többé ne ártson nekünk?
A szemet-szemért módszer nem járható út, hisz akkor soha nem lesz nyugtunk, továbbá "a szemet-szemért vakítja meg az egész világot." (Mahatma Gandhi)

A megoldás az, hogy egyszerűen szeretjük őt, még ha eleinte nehéz is. Minden erőnkkel megpróbáljuk szeretni és nem elítélni. Talán tudatalatt megérzi a dolgot és megszólal valami/valaki benne.

Idézetek a bosszúról: http://idezet.wordpress.com/category/bosszu/

Földre tévedt angyalok

2010-03-08T20:56:00.005+02:00

"Itt vagyunk, Ki tudja kit ki hívott mégis itt vagyunk,
Sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok
És néha szenvedünk,
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk
Ezek vagyunk,
Hiszen van még időnk, azért se változunk
Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány északát
És gyorsan ment tovább még engedem
Hogy átsodorja szél kavarja életem ameddig jó nekem
De azt hiszem, most van itt a perc,
Hogy fogd a két kezem az kell nekem
Mert ha itt vagy velem a szívem megpihen.

Most először mondom el,
Most hinned kell nekem,
Legalább te maradj itt velem
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább Te legyél az nekem.
Százezerszer mondom el ha nemhiszel nekem
Legalább Te maradj itt velem
Mert annyi minden változik nem biztos semmi sem ,
Legalább Te legyél az nekem."

Semmi sem biztos és ez a legjobb az egészben.

Hamisítás

2010-03-03T21:32:00.009+02:00

Az ember általában megbízik a wiki típusú oldalakban, tévesen azt gondolja, hogy objektív tájékoztatást nyújt a dolgokról. Ez talán így is van, ha épp nem a történelemről van szó.
A lényeg: genetikai vizsgálatok után keresgéltem, kiváncsi voltam, mit mesélnek a gének az európai népek történelméről.
Először találtam egy kiadványt a Science nevű tudományos lapból:

http://hpgl.stanford.edu/publications/Science_2000_v290_p1155.pdf

Itt van egy táblázat, ahol megtalálható Magyaroszág is. Nem vagyok genetikus, csak annyit látok, hogy az Eu19-es (R1a) oszlopba a magyaroké a legnagyobb százalék, leelőzve ezzel Lengyelországot és Ukrajnát.

Aztán tovább keresgéltem és találtam egy wiki szerű oldalt is:

http://en.metapedia.org/wiki/Genomic_Europeanism

Itt található egy lista és minden nemzetnek meg van határozva, hogy hány százalékban tartalmaz európai és nem európai ősgéneket. Megelégedve nyugtáztam, hogy a magyarok esetében 84% az európai gének aránya, tehát annyira azért nem vagyunk jövevények a Kárpát-medencében.
De akkor megpillantottam a románokat: ők 95%-ban európaiak??? Ez nagyon gyanús volt nekem, de kezdtem belenyugodni.. Szerencsére észrevettem, hogy esetükben az európai és nem európai gének százalékainak összege jóval több mint 100% (95+35).

Hála az Égnek az ilyen oldalakon végzett módosítások naplózva vannak:

http://en.metapedia.org/w/index.php?title=Genomic_Europeanism&diff=51370&oldid=51367

Ezek szerint volt egy becsületes úriember, aki megsajnálta a románokat és 65%-ról, 95%-ra emelte az európai gének arányát. De ki gondolta volna, hogy ez az illető éppen egy román, aki mindenkire rá szeretné erőltetni a dákó-román származáselméletet:

http://en.metapedia.org/wiki/User:Dadas

Ja, és ő ezen az oldalon adminisztrátor jogokkal rendelkezik, tehát nem egy egyszerű felhasználó.

Így csinálják ezek a kedves emberek a történelmet(a tények figyelmen kivül hagyásával), nem kerül sok pénzbe és erőfeszítésbe...

Személyiség

2010-02-24T18:20:00.001+02:00

Azon tűnődöm, hogyan határoztuk meg magunkat születésünkkor, tudtunk-e magunkról egyáltalán? Mennyi idősen mondtuk ki először, hogy "én" és mit éreztünk akkor?

Talán kezdetben csak egy üres vászon voltunk, érzés és gondolat nélkül, de vajon éreztük-e akkor hogy létezünk?
Jelenleg, amit önmagamból ismerek az csak festék, amit az élet fröcskölt a vászonra. Minden, amit sajátnak hiszek, azt mások kenték rám. A körülmények formáltak egyedivé és megismételhetetlenné.
Ha letörlöm a sarat és cukormázat, akkor mi marad belőlem? Ki lesz az, aki letörli az utolsó csepp festéket is? Kivágom magam alatt a fát vagy ott maradok tisztán és tudni fogok magamról?

Társaság

2010-02-12T21:36:00.005+02:00

Az ember társas lény, én mostanság mégis úgy kerülöm a társaságot, mint ördög a keresztfát. Bármennyire is fáradt vagyok, mindig van erőm kitalálni kifogásokat, amikkel kihúzhatom magam a társaságokból. S bár a kifogásaim átlászóak és fájdalmat is okozok egyeseknek vele, mégsem akarok változni.
Miért csinálom ezt? Kitudja. Az igazi oka számomra rejtély. Persze vannak magyarázataim, de nem meggyőzőek. Néha azzal a kifogással jövök, hogy most nincs erőm viselkedni. Ezt olyankor szoktam bedobni, amikor egy idősebb korosztállyal kellene időt tölteni. Ha túl fiatalokkal kell találkozni, akkor azzal védekezek, hogy nincs közös témánk, nincs miről beszélnünk. Amikor nem túl értelmesekkel kell társalogni akkor az a bajom, hogy nem tudok csak úgy fecsegni a semmiről. Az okosak/okoskodók is fárasztanak. A románok nyelvét nem beszélem valami jól, csak ha eleget ittam és feloldódott az ellenszenv alkoholban.
Azt is fel szoktam hozni kifogásként, hogy kopaszodom, ezért utalom magam és feltételezem, hogy más is utál és ha utál akkor minek társalogjunk...
Elszigetelődtem mindenkitől. Csak víz vesz körül, sehol egy kontinens.
Pedig sok jó tapasztalatom van. Egyszerű emberekkel sokat nevettem már, értelmesekkel jókat filóztam, fiatalok közt megfiatalodtam és új értelmet nyert az életem.
És mégis egyedül akarok lenni. Azaz nem akarok... Valójában társaságra vágyom és szinte ordítok, hogy valaki beszéljem már velem, hogy nézzen a szememben és lásson bennem testvért.
Szeressen, ahogy a 2 hónapos kutyakölykünk teszi, őszintén. Persze ehhez először nekem kellene lépni, én kéne szeressek. Pontosabban engedjem ki a szeretetemet (nyálasan hangzik, de nem az), mert van bennem, csak valamiért nem tud kijönni. Valamiért nem tudok kedveset mondani másoknak, pedig kikivánkozik. Gátol valami és nem tudom hogy mi. Szinte kínos kimondani a szépet.
Kevés ember előtt vagyok önmagam. Nem játszom meg magam, nem törekszem arra, hogy megfeleljek az elvárásaiknak, csak éppen elhallgatom azt, amit NAGYON EL KELLENE MONDJAK.
(erre bejött anyum és hozott nekem narancsot, közben eldugtam a böngésző ablakomat. látta hogy szomorú vagyok, ezért azt mondta, hogy "beszélgess, ne tartsd magadban". biztos csak a véletlen műve volt)

Hejhaj.

Igazság

2010-02-09T07:00:00.000+02:00

Sehonnai bitang ember

2010-02-07T03:01:00.003+02:00

"Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete."

Igen, ma is léteznek sehonnai bitang emberek, kiknek drágább rongy életük, mint a haza becsülete. Talán olyan ritka embertípus vagyok ki szívesen adná életét a hazájáért, meggyőződéséért. De ez manapság nem elég, sokkal többet kérnek tőlem: élnem kell a hazámért és az elveimért...

Zene

2010-01-26T08:00:00.007+02:00

Zene nélkül mit érek én? - kérdezi Máté Péter. Én is egyre inkább érzem, hogy zene nélkül élettelen vagyok, nem táncolnak a sejtjeim. Talán ezért fogtam neki zongorázni, ezért él bennem a vágy arra, hogy tudjam magam kifejezni hangszerek segítségével (ha már másképp nem tudom).
Ahogy az életben van szomorúság és boldogság, úgy van a zenében is mély és magas hang. A mély és magas hangok váltakozása adja meg az élet ízét, harmóniáját. De ez nem mindig tudatosul az emberben és ha csak egy hangra figyel, akkor nem érzi át az élet hihetetlen játékát, amint sorra megszólaltaja lelke húrjait.

A szférák zenéjét meg nem hallottam, de biztos kimondhatatlanul szép. Egyelőre csak földi zenéket hallgatok, bár sok közülük égi eredetű.

Ha klasszikus zenét hallgatok, akkor érzem, hogy a lelkemben megszólalnak az egészen finom húrok, csendesen. Feloldódik a feszültségem és visszatalálok önmagamhoz.
Ha éppen magyar népzenét hallgatok, magyar lelkemmel találkozok. Érzem, ahogy átitatja minden sejtemet és magára ismer genetikai örökítőanyagomban.
A könnyűzene könnyebbé teszi a világi életemet, segít beilleszkedni az emberi társadalomba, elviselhetővé teszi a kalitkámat.
A rock segít kiengedni a gőzt, lelkem vastagabb húrjait mozgatja meg, lerázva magáról a sok mocskot.

Sokáig azt vallottam, hogy a gépzene nem is zene, mert nem vált ki érzéseket az emberből. Aztán be kellett látnom, hogy ez nem egészen így van. A club zenétől (zene?) például rossz közérzetem lett és hányingerem. Nem is tudtam sokáig elviselni.

Végezetül pedig lássunk néhány példát :)

Avatar

2010-01-26T07:48:00.003+02:00

Megnéztem az Avatar című filmet és nagyon tetszett, de meglepett hogy nem mindenki van ezzel így:

"A homoszexuális karakterek hiányát illetve a film háborúellenességét fájlalják egyes amerikai csoportok.

Két oldalról is támadás érte a napokban James Cameron friss szuperprodukcióját. A Stop Avatar blog szerzői a film és a hozzá kapcsolódó események bojkottjára szólítják fel olvasóikat, amiért az Avatar elképzelt jövőképét kizárólag heteroszexuális egyének lakják. Nem beszélve a Cameron által kiagyalt na'vi fajról, amelynek egyedei szintén a hagyományos férfi-nő kapcsolat hívei."
(forrás)

Nos, erre most mit mondhatnék? Süllyedhet ennél mélyebbre az emberi faj? Én optimista vagyok, szerintem még süllyedhet :(.

Én elhiszem hogy vannak melegek és hogy az egy kezelhetetlen betegség, de ha agybajjal is társul a dolog akkor még reménytelenebb a helyzet.

Karma

2010-01-26T06:05:00.002+02:00

A keleti tanokban létezik egy törvény, amit karmának neveznek. A karma a következmények törvénye, azaz minden tettünknek következménye van. Eszerint ha valakit bántunk, akkor meg kell tapasztaljuk azt is, hogy milyen ha minket bántanak. A jótetteink szintén visszatérnek hozzánk.

Keresztények között nem szabad említeni a karma szót, mert akkor furcsán néznek, hisz Jézus nem beszélt semmiféle karmáról... Vagy talán mégis?

"Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták." (Mt. 7,12)

És vannak még a bibliában hasonló kijelentések: "Ki mint vet, úgy arat", "Ki szelet vet, vihart arat".

A magyar népmesékben is van utalás a karma létezésére: "jó tett helyében jót várj".

Persze a vallások nem értenek egyet, mindenki zúgja a magáét, a másiké pedig baromság.
Az is lehet, hogy létezik egy univerzális vallás valahol a háttérben, amit az emberek éles elméje nem szabdalt ezer fele. A próféták és szentek talán ennek a vallásnak a hívei.

No mindegy, talán a Megbocsátás felszabadít minket a karma fogságából.

Mátrix

2010-01-13T06:26:00.005+02:00

Már többször is megnéztem a Mátrix című filmet és egyre többet értek meg a mondanivalójából. Eleinte csak egy jó tudományos-fantasztikus filmnek vettem remek alapötlettel. Aztán később megdöbbentő párhuzamokat véltem felfedezni a Mátrix világa és a mi "való" világunk között. (tudom, nem vagyok egyedül ezzel)

Ébredj Neo, A Mátrix rabja vagy...

Nekünk is szükségünk lenne az ébredésre, hisz a rendszer rabjai vagyunk. A rendszer körülvesz minket és egy szépnek látszó világot tár a szemünk elé. Kézzel nem kitapinthatóak a szálak, amin keresztül táplál minket és a testünk nem is nevezhető rabnak. Ám a tudatunk csapdában van.

Minden irányból zúdul ránk az információ, de a spam szűrőt is a rendszer adja. Ő szabja meg, hogy mit hihetünk el és mi az ami csak mese.

Aki a fogvatartó rendszer létére próbál rávilágítani azt a mai világban szélhámosnak, terroristának szokás nevezni és gyorsan hiteltelenné kell tenni.
Nehéz meggyőzni a rendszer embereit, mert bármelyik bárányka képes átváltozni rendszervédő ügynökké... Az úgynevezett értelmiségi réteg talán veszélyesebb, mint az egyszerű ember. És igen, léteznek kinevezett ügynökök is, akik a nap 24 órájában figyelnek, lehallgatnak, információkat gyűjtenek rólunk és majd a megfelelő időben nem félnek használni ellenünk. Ők is a rendszer rabjai... (remélem dereng nekik valami ha ezt olvassák)

Nehéz szabadulni a rendszer fogságából, de nem lehetetlen. Igaz, az álomvilág (amerikai álom) szebbnek tűnik eleinte, de aztán rájön az ember, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon bűzlik.

Szerencsére vannak Morpheusok is, akik segítenek szabadulni és megmutatják nekünk a rideg valóságot, már ha ezt választjuk.
Első lépesként el kell vágni a tápláló szálak. Kikapcsolni a tévét, nem elhinni a nyakkendős emberek álombaringató esti meséjét. Le kell cserélni a spam szűrőnket is, hogy saját szemünkkel lássunk és saját fülünkkel halljunk.

Muszáj megtennünk, még akkor is ha eleinte kirekesztettnek érezzük magunkat.

Az új, szabad világból majd visszanézhetünk régi szánalmas életünkre és megkérdezhetjük magunktól: valóság volt? Nem, csak a tudatunk tette azzá.

Tudás

2010-01-07T11:37:00.003+02:00

Ezt találtam a neten:

Aki tud és tudja, hogy tud, az veszélyes, attól óvakodjatok!
Aki nem tud és tudja, hogy nem tud, az okos azt tanítsátok!
Aki tud és nem tudja, hogy tud, az bölcs, attól tanuljatok!
Aki nem tud és nem tudja, hogy nem tud, az hülye, azt hagyjátok

Ki vagy te?

2009-12-23T07:17:00.000+02:00

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik:
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, "nem-én"-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.
(Weöres Sándor - A teljesség fele)

Újinfluenza

2009-12-09T06:20:00.001+02:00

Egy ideje elkezdődött és még mindig tart a sertésinfluenza hisztéria. Igyekszem nem nézni tévét és nem olvasni híreket róla, de az ember nem lehet mentes a manipuláló információktól.
Értesülhetünk a médiából az újinfluenza tulajdonságairól: egy vírus okozza, a tünetei hasonlóak a hagyományos influenzáéhoz, de a szövődményeibe bele is lehet halni.

Ettől függetlenül manapság a Germán Új Medicináról olvasgatok, ami első látásra talán furcsa elméleteket tartalmaz, de ha az ember jobban megvizsgálja, nagyon is logikus rendszer.
A GNM azt mondja, hogy minden "betegség" (ami nem mérgezés, vagy nem örökölt nyavaja) egy bizonyos megrázkódtatással, konfliktussal indul. Kisebb konfliktusok kisebb elváltozásokat okoznak, súlyosabb konfliktusok akár rákot is.
Az Újmedicina emberei rendelkeznek egy térképpel is arról, hogy milyen típusú konfliktus, milyen típusú betegésget okozhat. A betegséget valójában nem is betegségnek nevezik, mert állítólag minden elváltozásnak biológiai értelme van.
Ha az ember rájön, hogy mi okozza a "betegségét" és ha sikerül azt feloldania, akkor az agy parancsot ad az elváltozás helyreállítására.

A GNM fórum influenzával kapcsolatos témája:

"A GNM Központban már több ezirányú esetfeltárás történt. Az "influenzások" konfliktusai: "Hideg idők járnak, útálom a hideget... Utálom beszívni a hideg levegőt... Félek, hogy megfázok a hidegtől... Félek, hogy elkapom az influenzát. (!)" Tipikusan orral, orr belsejével kapcsolatos konfliktus! A taknyolás pedig egyértelműen gyógyulási tünet."

http://www.ujmedicina.hu/forum/index.php/topic,105.0.html

Na és hogyan lehet ebbe belehalni? Egyszerű. Halálfélelmi konfliktus - ami érdekes módon tüdővel kapcsolatos elváltozásokat okozhat és véletlenül az újinfluenza szövődményei is többnyire tüdőben keletkeznek.

http://www.ujmedicina.hu/forum/index.php/topic,10.0.html

Tehát a képlet: az influenza minden ősszel megjelenik, amikor beállnak a hidegek (a vírus nyáron szabadságon van). És ha ez társul egy média általi félelemkeltéssel és halálhírekkel, akkor az emberek egy nagy része rettegni kezd. Mi van ha én is elkapom és belehalok? Halálfélelmi konfliktus -> szövődmények -> halál -> halálhírek -> halálfélelem -> még több halál.
Gazdasági szempontból persze jó, mert sok védőoltást el lehet adni és ez jót tesz a gyengélkedő GDP-nek.

Megjegyzés: még én sem vagyok 100%-ban meggyőződve a GNM igazságáról, de egyelőre nem találtam hibát az elméletben.
Ja, és engem is félelemmel töltött el a hír, amikor a tévében bemondták, hogy meghalt egy terhes (=áldott állapotban lévő) anyuka, de egyelőre nem hiszem, hogy egy vírus okozta.

Halál

2009-11-30T07:00:00.001+02:00

A mai, önmagából kifordult ember nem szeret a halálról beszélni. Nagyon kényes témának tekintik és igyekeznek gyorsan elterelni a beszélgetést valamilyen más irányba. Struccpolitika.
Attól, hogy homokba dugjuk a fejünket a halál nagyon is létezik. Életünk egyik legfontosabb része a születés mellett. Halál nélkül nincs értelme megszületni. Milyen is lenne, ha belélegeznénk a friss levegőt és magunkba kellene tartani a végtelenségig? Szükségünk van a kilégzésre a megkönnyebbüléshez.
Ha az ember saját haláláról beszél, akkor is kétségbeesik a hallgatóság és csak úgy sugárzik belőlük az ijedséggel társult sajnálat. Talán közel állnak hozzánk és félnek az elvesztésünktől vagy talán eszükbe jut a saját haláluk, amivel eddig nem igazán mertek szembenézni.
Tudom, tudom. Nagyon fájdalmas elveszíteni valakit akit szerettünk, tiszteltünk. És könnyezünk is, hogy megkönnyebüljünk. Így van ez rendjén.
De nem bújhatunk el a halál elől. Ez az egyetlen dolog, amiben biztosan részünk lesz a dolgok mai állása szerint. Nem tudjuk a pontos dátumát és ettől lesz igazán izgalmas. Nem számít, hogy fiatalok vagyunk vagy öregek, bármelyik pillanatban elérkezhet hozzánk. Kapálózhatunk, harcolhatunk ellene, mégsem tudjuk megmenteni magunkat.
Ha úgysem nyerhetünk ellene, akkor én azt mondom: haljunk meg hősként, méltóságteljesen, gerincesen.
Amit a nagy Kaszás elvehet tőlünk azt előbb vagy utóbb ugyis elveszítjük. Igen drága testünket is, amit egész életünkben akkora becsben tartottunk. Hiába mumifikáltatjuk, amikor meghalunk az már nem a miénk.
Hiába szeretnénk elérni, hogy emlékünk tovább éljen. Akik emlékeznek ránk azok is meghalnak egyszer.
A mai világban a testünk a fontos, azért aggódunk, hogy szép legyen a sírunk, legyenek rajta virágok, legyen ki gondol ránk világításkor, legyen aki boldogan megemlékezik rólunk majd.
Ez az egoizmus legkifinomultabb formája.
Ha beleszólhatnék a saját temetési ceremóniámba szívesen megtennem, de úgysem hallgatnának rám.
Hiába mondanám, hogy ne pazarolják a fát koporsóra, hogy könnyebben tudjam visszaadni a testemet a természetnek, nem kellenek a csillogó-villogó temetkezési kellékek,
nem kellenek különleges virágok a síromra, elég ha egy fa vagy épp a zöld fű építkezik testemből.

Ami halandó bennünk, annak meg kell halnia.
De meggyőződésem, hogy van egy részünk, ami sosem született. Ami mindig VAN. Nem tudom megfogni, értelmemmel nem tudok közelíteni hozza, csak tudom, hogy VAN.

Madár

2009-11-30T06:55:00.007+02:00

Nincs szükségem rád, mert szeretlek. Te nem egy eszköz vagy, amivel boldoggá tehetem magam, nem is egy élvezeti cikk, aminek segítségével színt vihetek a szürke hétköznapjaimba.
Nem vagy mankó, ami segítene a járásban, nem vagy a megváltóm aki átveszi bűneimet. Ruhám sem vagy, aki megóvhatna a hidegtől, de játékos bohóc sem, aki szórakoztatna magányomban.
Énekesmadár vagy bontatlan szárnyakkal. Repülve szeretnéd eldalolni magad a világnak.
Én nem repülhetek helyetted - kettőnket nem bír el a szárnyam - de megmutathatom a világ egy kis szegletét.

De meg kell tenned: bontsd ki szárnyaid és ugorj.
Szeretném ha együtt repülhetnénk.
Nem maradhatok a kényelmes fészked mellett,
azért születtünk, hogy a világnak daloljunk.
Jöjj hát, repülj velem!

Elhatárolódás

2009-11-22T19:44:00.004+02:00

Egy ideje tudom és érzem, hogy egy nagyon vastag fal választ el engem az emberiség többi tagjától, és minden igyekezetem ellenére ezen nem is sikerült változtatnom. Pedig a kapcsolatlétesítő csápjaim életerősek és eszeveszetten keresik a kapcsolódási pontokat.
Hogy mi lehet ennek az oka? Csak találgatni tudok. Talán volt olyan keserű tapasztalatom, amikor egy adott pillanatban mindenki magamra hagyott. Amikor úgy éreztem senki sincs velem, senkinek sem vagyok fontos, mindenki átnéz rajtam. Óriási törést okoztak bennem és az idő nem képes begyógyítani. Nem is lehet képes, ha az ember nincs akinek őszintén elmesélje gondjait, bajait.
Az állatok között érzem igazán jól magam. Ha rájuk nézek azt látom, hogy ők elfogadnak úgy ahogy vagyok, és szeretnek velem lenni. Ők soha nem színészkednek, mindig önmagukat adják és nekem sem kell az emberi normáknak megfelelően viselkednem előttük.
Az emberi kapcsolatok sokkal nehezebbek, mert az ember legtöbbször a sajátjához hasonló torz személyiségekkel találkozik. Mindenkiben ellenséget lát, pedig a valódi ellenség a belső sötétség.
Bárcsak lenne egy olyan személy, akinek bármit elmodhatok és akkor is szeret. Lehet akár egy "pap" is, aki előtt minden titkomat felfedhetem és ő mégsem fog elítélni. Aki előtt sírhatok szégyenkezés nélkül, mint egy gyermek.
Teljes tisztulásra vágyom.

Boldogság

2009-10-11T10:09:00.003+03:00

l. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.
3. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégíttetnek.
5. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
6. Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-10.)

Kolozsvár

2009-09-24T08:02:00.004+03:00

Úgy hozta a sors, hogy pár napot Kolozsváron tölthettem, igaz nem én akartam, hisz nem vagyok oda a nagy városokért. Szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy ez egy román város, ahol szinte nincs is helye senki másnak.
Mentünk az utcán pár kollégával és egy román-cigó asszony elkezdett kiabálni utánunk, hogy: criminali unguri - bűnöző magyarok. Ezt még fokozta pár átokkal is és úgy tűnt, mintha nem akarna leszállni rólunk. Aztán lemaradt szerencsére és nem kellett elhallgattatni.
Vajon ki a bűnöző és miért?

"Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, /Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!" - mondja József Attila.
Sajnos a helyzet úgy áll, hogy nagyon elszapordtak ezek itt és szinte kiirtottak egy nemzetet. Ők nem bűnözők?
1850-ben háromszor annyi magyar élt itt, mint román. 2002-ben pedig négyszer annyi román, mint magyar. Hihetetlen, hogy mi folyik itt...
Mi, székelyek, talán kicsit nyakasabbak vagyunk, nem engedünk a 21-ből, de mi is veszélyben vagyunk székelyföldön, ugyanis már rég elkezdődött a patkányok honfoglalása.

Csend

2009-09-15T07:33:00.008+03:00

Annyira vágyom a csendre, mint tikkadt pázsit a frissítő esőre. A csend megtalálható minden zaj mögött, mint üres vászon a festmény mögött. Az ember szeme mégis ritkán lát át a zajosan színes világon. Ha meglátunk egy virágot, azonnal gyönyörködni kezdünk benne, megvizsgáljuk színeit, illatát, de ritkán látunk a forma mögé. Ha megnézzük egy kicsit mélyebben, anélkül hogy címkéket aggatnánk rá észrevehetjük a csendet, amiben a virág létezik. Lehet, hogy fújja a szél és lengedezik, mégis úgy tűnik mintha mozgása belesimulna a mozdulatlan csendbe. Olyan helyen tartózkodik, ahol nincs félelem, nincs kényszer, nincs semmi mérhető, megfogható. Ez a hely mégis tele van tartalommal. Ebben a térben léteznek a fák is. Kinézek az ablakon és látom, ahogy a szél játszik a leveleivel. Olyan békésen viseli az élet dolgait, hogy az embert rögtön elönti az áhítat, ha ránéz.
Az állatok is a csendben élnek. Nem aggódnak a holnapi betevő falat miatt, nem aggódnak a ruháért. Bodri kutyám arca mindig mosolygós, mindig békés.
A csend elválaszthatatlan a békétől. Ezt a békét nem a világ adja nekünk, és nem békefenntartó erőknek köszönhetjük.
Templomokban is a csendet keresem, a csendet mely teret ad a mormogó imáknak, prédikációknak. Egyszer szeretnék egy olyan misét, ahol nem beszél senki egy órán át és figyelik a csendet. Ha senki nem dumál, akkor talán nem is vesznek össze dogmákon.

Munka

2009-09-10T07:09:00.000+03:00

Stresszes vagyok, nagyon. Hiába szeretnék laza lenni és nyugodt, nem jön össze. A munkahelyem kikészít, mert túl komolyan veszem a dolgokat. Én mindig tartom magam az általam megszabott határidőkhöz. Akkor van baj, ha más szabja nekem a határidőket, hisz én akkor is pontos szeretnék lenni. Sajnos ez nem megy és felemésztem magam, mintha én lennék a hibás azért, hogy valaki rövid határidőt vállalt be.
Csak kínlódás minden napom és nincs erőm semmi másra a céges ügyeken kívül. Néha örülnék ha elküldenének a cégtől.
Miért nem megyek el én, miért kell küldeni engem? Azért, mert tévesen azt hiszem, hogy nincs élet a cégen kívül. Szívesen lazítanék most fél évet, a megspórolt pénzemből eléldegelnék...
Úgy érzem, hogy haszontalan vagyok. A céges munkám nem segíti az emberiséget a felemelkedésben... Utálom, hogy virtuális dolgokat állítunk elő aminek az égvilágon semmi értelme. S ebből élünk... Olyanok vagyunk, mint a szerencsétlen bankárok, akik szintén nem alkotnak semmit, csak virtuális pénzt teremtenek és beszedik a kamatját.

Adjon az Isten szebb jövőt!