Kezdet

Nos, nem jött el a vég, nem érkezett meg a 10. bolygó, nem szállták meg a Földet a Szíriusziak/szürkék/zöldek/hüllőlények (ha igen, engem nem értesítettek), nem nyíltak meg csillogó-villogó dimenziókapuk, melyeken át angyalok repülhettek volna hozzánk sültgalambot készíteni. Mi lehetett az oka, hogy valakik elindították ezt a 2012 cirkuszt és miért volt annyi vevő rá? Miért terjesztették olyan sokan a mesét? Kik indították el?

Vajon azért indították el, hogy sok ember kezdjen hinni egy jobb világ felépítésének a lehetőségében? Vagy inkább azért, hogy ne csináljunk semmit, hisz változás magától jön, amint megemelkedik a "rezgésszint"? Félelmet akartak generálni vagy netán reményt adni a nyájnak?
Vajon volt valami stratégia a terjesztésre vagy előre tudták, hogy szinte magától fog terjedni? Szó, ami szó, elég sokan kapcsolatba léptek a szellemvilággal és megosztották az "értékes" üzeneteiket. Sajnos ezeket az üzeneteket csak a fejlettebb lelkek értik, akik már alapból tisztában vannak a fogalmakkal. Én őszintén bevallom, hogy bár ezekből az üzenetekből soha nem értettem semmit, eleinte mégis olvasgattam. Aztán frissült a tűzfalam és simán megvéd az ilyesmitől: FIGYELEM! IDŐRABLÓ ÍRÁS, HAGYD EL AZ OLDALT!

Már egy ideje nem várom a világvégét és a külső körülmények változását sem, amelyek jobbá teszik a világomat. Igen, az én világomat. Ki fogja megváltoztatni az én saját világomat? A politikusok? Az egyházak? A guruk? A szomszéd néni?
Azt kezdtem érezni, hogy van beleszólásom az életembe. Tudom szabályozni a gondolkodásomat. Úgy ítélem meg a helyzetemet, ahogy nekem tetszik. Felelősséget vállalok a körülményeimért. Csak és kizárólag én vagyok a felelős azért, ami velem történik. Nincsenek ellenségeim, a világ nem esküdt össze ellenem. Én voltam saját magam ellensége. Én martam magamat belülről, mégis másnak panaszkodtam.
Most kezembe vettem a gyeplőt. Van gyeplő. Ha nem lenne, akkor senki sem kérhetne számon az eltékozolt talentumokért.

A székely nyugodtan pipázik a kapu előtt, mikor látja, hogy felesége rohan feléje.
- Uram, Sára terhes!
- Az az ő dolga - dörmögi a székely.
- De tőled van a gyerek!
- Az az én dolgom.
- Uram, viszem a kutyát, és a Tiszába vetem magam!
- A kutya marad, a többi a te dolgod!

Don Quijote

Igen, vannak napok, amikor úgy érzem magam, mint Don Quijote. Harcolok  a valós vagy valósnak vélt démonokkal és az emberek röhögnek rajtam. Szegény pára, mennyire el van tévedve - gondolják magukban. És van joguk ezt gondolni, hisz én is épp ezt gondolom róluk. 
Persze az ilyen buggyant lovagok mellé mindig kerülnek sanchok is, akik félig-meddig hisznek is a mesékben, de azért magukban ők is megkérdőjelezik az uraság épelméjűségét. 
Tegyük fel, hogy a világ nem ellenséges és nincsenek olyan csoportok, akik összeesküdtek ellenünk. Máris könnyebb az élet, ha nem hordozzuk az ilyen gondolatok terhét az agyunkban. Ettől eltekintve mégis úgy tűnik, hogy az energiaárak nem nagyon jönnek lefelé. Országok háborúznak az energiáért...
Akkor én mi a fenének vegyem körül magam olyan elektronikus eszközökkel és egyéb luxus szarokkal, melyek fenntartása mind energiába kerül? Ja, hogy időt nyerjek élni... Igen ám, csakhogy az időt nem lehet a semmiből nyerni, az időt pénzzel lehet megvenni. A pénzkereséshez pedig idő kell, mivel én NEM vagyok bank, hogy pénzt teremthessek a semmiből. Magyarán, ha fel akarom szerelni magam mosogatógéppel, elektromos orrszőrtisztítóval és központi fűtéssel, akkor több pénzt kell áldozzak az önfenntartásra. Több pénzt pedig úgy szerzek, ha többet dolgozom (konzervatív vagyok, bocs). Ha többet kell dolgoznom azért, hogy időt spóroljak a mosogatáson, akkor a megspórolt időt már előre elcsesztem. Ez az "időmegmaradás törvénye" és ezt nem igazán lehet kijátszani. 
Apropó, vehetnék egy hóeltakarító gépet is, hogy ne kelljen lapátoljam az 50 cm havat. Így nyernék egy órányi időt, amit mondjuk aerobikra is fordíthatnék... Tényleg, veszek egy ilyen bérletet is, hisz kell a mozgás...
Nyárra pedig kell egy fűnyíró is, hisz már falun sem divat a kasza és nem is tud olyan egyenletes gyepet varázsolni, mint  egy gép. Ja, készítek egy külön épületet ahol ezeket a gépeket tartom. Ha erdőre akarok menni és ott csendet zavarni, akkor veszek egy áramfejlesztőt is, hogy tudjam bömböltetni a szar zenét. És igen, kell a központi fűtés is, hogy kétszer annyi fát tudjak eltüzelni és reggelre kihűljön a ház. Nem, a régi cserépkályha nem fasza... Mert a fa behozása mocsokkal jár és akkor sepregetni kell... és nem lesz idő moslékadást nézni a "bambuládában". Más is központit használ, hát nem? Milyen praktikus, hogy csak egy helyen kell tüzelni... Igen, a régi öregek is egy helyen tüzeltek, egy szobában, hisz ők közvetlenül megtapasztalták, hogy kb. mennyi energiát kell a fa beszerzésére fordítani.
Hát ilyesmikre kell költeni, hogy egyre kevesebb pénz maradjon értelmesebb dolgokra. Aztán mindig van egy kormány, akit szidni lehet, hogy minden milyen drága... azok a szemetek... mindennek viszik fel az árát, nem törődnek a szegény emberrel. A szegény, hájas, sápadtarcú emberrel, aki a tévé előtt tölt el napi 5 órát és mégsem oldódnak meg a lelki és anyagi problémái...
Hát én nem akarok egy ilyen steril, életellenes farmon élni. Én szeretek havat hányni, mert felfrissül az agyam tőle és lesz egy kis színem. Szeretek fát hasogatni és behozni a fásládába. Szeretek a ropogó tűz mellett beszélgetni, olvasni... Szeretek nekidőlni a cserépkályhának, hogy megmelegítse a hátamat. Szeretem, ha nyáron elfáradok a kertben, mert sokkal jobban esik elnyúlni az ágyon. Nem szeretném kinyitni és becsukni a nagykaput, ha 2-3 kilométer utat kell megtegyek. Télen inkább sétálok és élvezem, ahogy ropog a hó a lábam alatt és az sem zavar, ha az arcom lefagy -28 fokban. Ilyen rövid távért kár begyújtani az autót és különben is, belefagy a s*ggem.
És ezért furcsán néznek az emberek. Tudják, hogy nem vagyok annyira szegény, hogy gyalog kelljen járjak, de mégis ezt gondolhatják: szegény pára, még magától is sajnálja a pénzt.
Na, ilyen emberek osztogatják nekem a tanácsot. Köszönöm szépen!