2011. április 26., kedd

Görbe hétvége

Hosszú, görbe hétvégém volt, tele meglepetésekkel, "véletlenekkel". Olyan emberek között lehettem, akik nagyon közel állnak hozzám lelkileg. Sokat beszélgettünk, erőt öntöttünk egymásba és mulatni is maradt időnk. Éreztem végre, hogy a világ jó felé halad és van némi esély arra, hogy az emberiség kikerülje a szakadékot.
Megerősödni látszik bennem az a hit, hogy itteni tartózkodásom nem véletlen. Valami célja van. Még akkor is, ha a munkám néha nagyon büdösnek tűnik. Talán olyan dolgokat kell megtanuljak, megéljek, amiket az otthoni, kényelmes fészkemben nem sikerült volna (és itt nem csak a ruha mosásról , meg a kaja vásárlásról van szó).
Sok értékes emberrel találkoztam már és még nincs vége a találkáknak.
A történet nem ért véget, de talán ez az utolsó esélyem a változásra, még mielőtt teljesen megszilárdul a személyiségem. Van egy utolsó esélyem javítani, gyógyítani magamon, mielőtt összeforrnak a szanaszét tört csontok. Úgy legyen.

2011. április 23., szombat

Húsvét

Mivel nem lehetek otthon a Húsvéti ebédnél, legalább felidezem a hangulatát:

Székely asztali áldás
Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának.
Nyújtsd ki atyánk jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bőven részünk.
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk.
Ámen

Forráskód

Az IMDB-n nagyon felértékelt filmek általában azért kapnak magas pontszámot, mert a világot úgy mutatják be, mint a jó és a rossz küzdelme. Cél: befolyásolni az amúgy is eltévedt ember ítélőképességét. Természetesen a valóságban nem így mennek a dolgok. Előfordul, hogy a filmekben bemutatott pozitív szereplő a valóságban nagyon negatív és fordítva.
Ezek alapján az amerikai filmek szerintem 4 kategóriába sorolhatók:
  1. gonosz nácik és szegény zsidók története (holokauszt)
  2. nemes és igazságos amerikaiak küzdelme a szemét terroristákkal szemben (terrorista = kőolajban gazdag ország polgára)
  3. melegekről szóló, toleranciaerősítő filmek
  4. a többi film
A gonosz nácik történetét szinte minden filmbe belopják, ha csak pár mondat erejéig is. Ez vajon véletlen? A zsidók úgy vannak bemutatva, mint legtöbbet szenvedett nép a történelem folyamán. Persze ők a jók és ártatlanok, akik soha semmi rosszat nem tettek. Ezért kellett törvénybe foglalni a holokauszt tagadásának büntetését...
És ott vannak a betyár amerikaiak, akik még mindig úgy vannak bemutatva, mint a világ megmentői. Ők a legbátrabbak, legigazságosabbak és nélkülük már káosz uralkodna földön :). Nem csinálnak filmet az államadósságuk mértékéről (1,300 milliárd dollár vagy már több is) és arról sem, hogyan vesznek semmibe emberi életeket a kőolajban gazdag országokban.
Tény: nagyon éberen kell nézni a filmeket, mert simán birkává változtatnak a mozi képernyőjén keresztül (is).

A tegnap látott mozifilm nekem bejött (bár picit talán túl van értékelve). Itt sem maradhat el az USA dicsőítése a terroristákkal szemben, de ezúttal fehér ember játsza a gonoszt.
Mond egy olyan mondatot, ami azért elgondolkodtató. Valahogy így hangzik: a világ pokol, le akarom rombolni, hogy majd egy jobbat tudjunk építeni.

Nem akarom részletezni a filmet, de leszámítva a szokásos amcsi körítést volt benne ötlet és a végére sikerült is meghatódnom enyhén.
Forráskód (Source code)

2011. április 21., csütörtök

Rohanás

A mai, rohanó világban, amikor minden oldalról határidők szorongatnak, jól esik néha saját elhatározásból, saját tempóban szaladni egy jót. Így hát futottam egyet.
Nem kötelezett rá senki, nem kérdezték hol tartok, nem akarták tudni, hogy mikor fejezem be és épp ezért volt csodálatos.
Elszaladtam a Margit-szigetre és körülnéztem kicsit. Találkoztam fákkal, akik erőt sugároztak és azt mondták, hogy minden rendben van, nem kell annyira komolyan venni a dolgokat. Némelyik annyira idős volt, hogy köszönni sem mertem neki.
Aztán leültem egy padra és hallgattam a madarak énekét. Egy pillanatra megszűnt minden gondom és csak ültem és lélegeztem boldogan. Majd hirtelen ismét kezdtem hallani az autók és az agyam idióta háttérzaját.
Így hát fekötöttem a nyúlcipőt és "haza" rohantam. Szerintem leráztam minden üldözőmet.

2011. április 17., vasárnap

Buda

Tegnap sétáltunk egyet Budán, a várnál. Nagyon tetszett minden, de a legmegindítóbb egy rövid beszélgetés volt, amit egy kalotaszegi, idős nénivel folytattam. Hímzett terítőket árult és én egy angyalt láttam benne. Annyira szerény volt és jóságos, hogy muszáj volt szóba elegyednem vele, bár ez nem szokásom.
Pár mondat után tovább mentem, de még tíz percig küzdöttem a könnyeimmel.
Hogy miért jött rám a sírás? Nem tudom. Talán örömömben, hogy egy jó lélekkel találkozhattam, aki ráadásul erdélyi? Honvágy tört rám? Netán a hímzett terítők által képviselt érték felismerese fakasztott könnyeket? Talán a bánat is rám tört, hogy én nem tudok ilyen értéket alkotni, mert ebben az idióta világban kell élnem, túlélnem...

2011. április 15., péntek

Temetés - szófejtés

A szó gyöke a tem, ami azonos a töm gyökkel. Jelentése szerintem: összesűríteni valamit egy kis helyre, azaz összegyömöszölni.
Tehát a temetést mondhatjuk tömetésnek is, hisz egy lyukat tömnek be, akárcsak a fogászaton.
A tömeg egy adott helyen összesűrűsödött emberek összessége. Ezek után nem szorul magyarázatra a tömény vagy a tömör szó sem.
A tömb szó is ezen jelentést erősíti meg, ami kis módosulattal nevezhető dombnak is. Micsoda véletlen, hogy a sírok tetején is van egy dombocska...

Azt nem tudom, hogy ezen szócskák közül melyik az eredi, de tény, hogy a következő gyökök szinte ugyanazok: tem, töm, döm (döm(n)göl), gyöm. Sőt, most jutott eszembe, hogy a gyöm gyökhöz kapcsolható a nyom gyök is. Mert a nyom is sűríti, összenyomja a földet. Nyom: amit a test súlya nyom a földbe.


Nem folytatom tovább, mert a végén az egész magyar szókincset feltérképezem.


UI. A tampon idegen szó, de ezek után világos a jelentése :D.

Várom a lelkes hozzászólásokat.

2011. április 10., vasárnap

Elmegyek...

Nemsokára indulok Budapestre és egyáltalán nem tölt el örömmel a dolog, mert nem kirándulni megyek... Olyan érzés is hatalmába kerített, hogy többet nem látom meg a jó öreg Hargitát. Soha nem utaztam el két hétnél hosszabb időre és kicsit ideges vagyok.
Hiányozni fognak a barátok, ismerősök, állatok, a zongorám, a növényeim és ki tudja mi minden más. Ha nem jönnék haza akkor valaki leütött és beledobott a Dunába :)

2011. április 9., szombat

Ér

A Czuczor-Fogarasi szótár szerint az ér jelentése: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed.
Ezt a meghatározást sok szavunk támasztja alá, szóval ezen nem kell különösebben elmélkedni.
De mi a helyzet például az érték szavunkkal? Itt az ér, annyit jelent mint elérni, megérni egy bizonyos árszintet az árskálán. Röviden: megéri az árát.

Az igazi érték önmagában is érték, viszont a hamis értéknek csak látszólagos értéke van. Igazi érték például a kenyér, hisz függetlenül országtól, kultúrától, vallási és politikai nézettől képes megmenteni egy embert az éhhaláltól.
Hamis érték a jelenleg használt papírpénz, hisz egy távoli országban simán étlen lehetne halni a mi országunk pénzével. Ami mégis értéket ad neki, az egy egyesség, melynek következményeként minden fél elfogadja csereeszközként.
Az igazi érték többnyire mindenkinek érték. Mindenki örül, ha nem vágják pofán az utcán, vagy nem verik meg (vagy nem verik át), vagy ha segít rajta valaki, ha szar helyzetben van. Ha netán szeretik, tisztelik, becsülik az sem szokott rosszul esni.

Ha egy ember értéktelen világban nő fel, maga is értéktelen lesz, de nehéz őt elítélni ezért. Nem mondta neki senki, hogy mi a jó és mi a rossz.
Viszont, ha valaki felvilágosította őt és mégsem érti meg az érték lényegét, onnantól a felelősség csakis az övé.

-------------------------------
Házi feladat a kedves olvasóimnak: mondjatok pár szót az "ér" gyökkel, ami alátámasztja az értelmét! Előre is köszi :).

Pl.: ért = megért, vagyis elér az agyáig
érv = valami, ami megváltoztathatja a beszélgetés menetét, hisz ér valamit (nem locsogás)

2011. április 7., csütörtök

Sóhaj



Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

2011. április 6., szerda

Személyiség

A szem a lélek tükre. Tálán ezért van, hogy a szem szóból származik a személyiség szavunk.
Sajnos (vagy nem sajnos) egy olyan rendszerben élünk, ahol a személyiségünk nem tud mindentől függetlenül kifejlődni, csak külső dolgok, tanok, személyek viszonylatában. Nincs olyan földi ember, aki teljesen mentes lenne a ráépített, rosszabb esetben ráköpködött, ráhullott építőkockáktól.
A külső világ pedig egyéni, belső világokból rakódik össze. Ami kint, az van bent, ami bent, az van kint. A kint és a bent kölcsönhatásban van egymással. Az ember szidja a politikusokat, bankárokat, pedig a kapzsiságot, hatalomvágyat simán meg lehetne találni benne is. Az egyének építik fel azt a világot, ami kineveli magából a "rossz" embereket.
De mégis van remény, hisz egy belső, rejtett részünk észleli a "rosszat" és elítéli azt (attól eltekintve, hogy ez a "rossz" bennünk is megtalálható).
Nekünk csak az a dolgunk, hogy leszedjük magunkról a ránk rakódott salakot, leássunk a személyiségünk mélyére és megtaláljuk a forrást. Ha nincs kapcsolatunk a forrással (igazi önvalónkkal) minden tettünk hiábavaló, sőt, ártalmas. Árt a világnak, árt az egyénnek.

Ébredés

Rózsaszín felhőben repülök, zöld rétek fölött, tiszta patakok csörgedező frissességét élvezve.
Aztán hirtelen hideg falhoz ér meztelen fenekem és felébredek. Lassan érezni kezdem a valóság töménységét: tudatába kerülök a térnek, melyben mozoghatok, a tárgyaknak melyek szinte élnek. Annyira igazinak tűnik minden. Embereket látok, akiket elragadott és maga alá gyűrt az élet. Embereket, akik annyira belemosódtak a létezés göröngyeibe, hogy már csak díszletként gazdagítják a látványt.
Levegőt veszek. Olyan friss, amilyen még soha nem volt, átjárja minden sejtemet.
Nem rózsaszín, mint az álom, de valóságos. Része vagyok a valóságnak és tudok is róla.

Létezem és érzem.

2011. április 2., szombat

2011. április 1., péntek

Szórakozás

Amióta a magyar nyelv mélyebb rétegeivel foglalkozom (szavak boncolgatása, összefüggések felfedezése, feltérképezése) egyre nagyobb az igényem a szó-rak-oz-ás-ra. Imádom megfejteni a szavakat.
Van úgy, hogy este, lefekvés után is pörög az agyam és nem tudok elaludni, amíg rá nem jövök egy-egy csodás összefüggésre.
Sajnos nincsenek játszótársaim, hisz a környezetemben elég kevés embert érdekel a dolog. És ha valakinek sikerül is felkelteni az érdeklődését a téma iránt, akkor sem lesz elég felkészült játszótárs, mert senkiben nincs kellő elszántság a tájékozódásra.
Eldöntöttem, hogy pár tanárnak, tanítónak felhívom a figyelmét az összefüggésekre, érdekességekre. Még könyvet is ajándékoztam nekik, de ez a tervem sem vált be.
Szegény gyermekek egyre inkább megutálják a saját nyelvüket, mert pedagógusaik lelketlenül, szívtelenül árasztják a tant. Leadják a száraz anyagot (idegen nyelvekre kidolgozott módszertannal) és csodálkoznak, hogy a gyerekek semmi érdekeset nem találnak benne.
És persze a kedves magyartanárok, felsőbbrendűségi tévhitükből fakadóan idiótának tartanak engem és a hátam mögött lehurrognak, mert avatatlan létemre belepofázok a dolgukba.

Nem tudják mit veszítenek...

Kiszállás

A főnököm nagyon szeretné, ha három hónapig Magyarországon dolgoznék. Eléggé erőlteti a dolgot, de én szeretnék itthon maradni.
A legrosszabb, hogy pont tavasszal történik ez, amikor egyre szebb az idő és tele vagyok tervekkel. Mindent szépen elterveztem: zöldségtermesztés, munkák a ház körül stb.

Ember tervez, a főnök meg elcseszi.

Gondolom hülyének nézett, amikor mondtam, hogy háromszoros fizetésért sem vonz a dolog.
Nincs az pénz, amiért érdemes lenne elmenni a Hargita lábától.
Persze fel is mondhatnék, csak akkor nullázódik a fizetésem.

Mindenki viccesnek találja, hogy fontosabbnak tartom a zöldségek gondozását, mint értelmetlen virtuális vackokat gyártani (jó pénzért, jó távol), de hát én ilyen primitív vagyok.