2009. augusztus 21., péntek

Felmérgelődtem

Nem értem mi folyik ebben a tetves világban, mi történt velünk magyarokkal? Miért van az, hogy minden szerencsétlen ország lábat törölhet bennünk? Szlovákiában nem látják szívesen Sólyom Lászlót.... És persze ő egy olyan nyálas emberke, mindent szépen tűr és nem mond semmi sértőt, soha. A románok is szívatják, a szlovákok is. De ő mit is szólhatna, hisz csak a szája maradt Magyarországnak.. A románoknak és a szlovákoknak viszont van hadseregük. Nem voltak hülyék leszerelni, hisz tudták, hogy meg kell védeni a lopott földet.
Robert Fico miniszterelnök hálás lehetne Magyarországnak, hisz szlovákia Magyarország húsából született. És a bocskoros oláhok is örülhetnének Erdélynek, amit megkaptak csak úgy, ajándékba.

És hogy Magyarországon mindenkit védenek, csak épp a normális, nemzeti érzelmű magyart nem? HIHETETLEN.
S a hülye, idióta, tévé által agymosott emberek mindenkit megválasztanak, aki szépeket igér.

Kéne egy nagy meteorit, ami rendet csinál ezen a bolygón. Vesszenek a nyálas, sehonnai bitangemberek és vesszenek a tolvaj bitorlók is. ÉS VESSZEK ÉN IS, HOGY NE LÁSSAM MILYEN IGAZSÁGTALAN EZ AZ ÉLET.

Csak növények maradjanak és állatok. Lélegezzen fel a Föld végre, mint a kutya, ha megszabadul a tetvektől és bolháktól.


Nem maradt sok lehetőségünk, csak Isten segíthet rajtunk.

"Ez a föld, amelyért élni s halni tanít a sors minket,
Melyért el kellett viselni sok szenvedéseket,
Amelyért ifjú arcok korán ráncot öltöttek,
Hogy sírba pihennek érte sok százezerek.

Hogy ne élnénk az elnyomottak között tovább,
Óh Isten engedd, legyen nekünk is hazánk.
Egy SZABAD, MAGYAR hazánk. "

2009. augusztus 17., hétfő

Szorongás

Úgy érzem néha, hogy nem vállalok elég fontos szerepet az emberiség megmentésében. Ha szétnézek, elég nagy szellemi sötétséget látok és nem tudom, hogyan változtathatnék ezen. Jó, tudom: az ember magán kellene kezdje a megújulást. Sajnos ezt a feladatot sem lehet egyénileg megoldani. Ahhoz, hogy az ember egyre inkább megismerje önmagát, minél több sötét részt tudjon megvilágítani lénye belsejében, szükség van a másokkal való kölcsönhatásra is. A másik ember, a másik ego képes az emberből olyan dolgokat is kihozni, amiről addig nem tudott.
A kölcsönhatás miatt szükség van a közösségre, az ember nem menekülhet remeteségbe az idők végezetéig, hiszen úgy sokkal nehezebben fedezi fel magát.
A helyzet az, hogy én elég nehezen illeszkedek be közösségekbe. A parancsot nem igazán tudom elviselni, főleg olyan emberektől, akik nem hitelesek vagy nem tudok felnézni rájuk. Általában hiteltelen emberek parancsolnak, tehát nekem ne parancsolgassanak. A másik oldala a dolognak az, hogy én sem szeretek parancsolni és nem is vagyok nagy szónok.
Ezek után csak olyan közösségben tudom jól érezni magam, amely egyenrangú tagokból tevődik össze, ahol senki sem akar vezér lenni és senki sem akar birka lenni, mégis egyet tudnak érteni egy közös cél érdekében.
Van ilyen közösség?